Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
100 ifjú királynak az Eitelberger részéről közölt metszeten (Mittelalterliche Kunstdenkmale d. ö. Kaiserstaates I. 89. 1. 17. kép) szakálla van. Az alakos szobrászat mestereiről 1. Gerevich i. m. A rajnai és délnémet ornamentikára nézve 1. J. Fastenau: Romanische Bauornamentik in Süddeutschland. Strassburg, 1916. Karcsát a Műegyetem középkori építészeti tanszékének közleményeiben feldolgozta Csányi Károly és Lux Géza (Karcsa. Református templom. Tecnnika l93ö. évi 1U. és 1939. évi 1. szám). A toapszisz bambergi elemeit részletesen elemzi Csemegi i. cikkében. A koronázó párkány leszármaztására vonatkozó megállapításait (Antik díszítőelemek továbbélése román építészeti ornamentikánkban. Magyar Művészet 1936. 373, 1.) azonban részben módosítanom kellett. A főapszisz szobrainak mestereiről 1. Gerevich i. m. passim. A déli kapu szerkezeti vázát adó oszlopfőnélküli kaputípusról 1. Donin Jb. d. Z. K. 1915. 32. 1. Az ívmező ikonográfiájának részletes tárgyalása „Isten báránya" c. tanulmányomban (Regnum 1940—41.). A kéttornyos nyugati homlokzatok magyarországi története még megírásra vár. Ezért kénytelen voltam rövid áttekintést adni a hazai helyzetről, összevetve a külföldi, német és francia fejlődéssel. Ez utóbbiakra nézve 1. Dehio-Bezold: Die kirchliche Baukunst des Abendlandes I. Textband 570—78., 591., 621. stb. 1. — Ostendorf: Die deutsche Baukunst des Mittelalters 1. Berlin 1922. 214. 1. — E. Gail i. m. 44—45. 1. — M. Anfray: L'architecture normande, son influence dans le Nord de la France aux Xle et Xlle siéclee. Paris, 1939. 234—36. 1. — A. Mettler: Zum Ursprung; der doppeltürmigen Westfassade der mittelalterlichen Basilika. Zeitschrift für Geschichte der Architektur VI. évf. 145. 1. — U. A.: Die zweite Kirche in Cluny und die Kirchen in Hirsau nach den Gewohnheiten des 11. Jhs. ugyanott III. évf. 273. 1. IV. évf, 10. 1. — R. Pühringer: Denkmäileri der früh- und hochromanischen Baukunst in Österreich. Wien, 1931. 39. 1. — Kapornakról Bogyay T.: A kapornaki egykori bencés apátság XII. századi bazilikája. Történetírás II. évf, (1938.) 153—161. 1. A déli toronyalja freskóján látható templomképet a jáki tornyok eredeti sisakjaival Gerevich hozta összefüggésbe. Megerősítené ezt a jáki fazekascéh régi pecsétje is (Fábián Gyula: A jáki gerencsérek. Vasi Szemle I. évf. 1934. 191. 1. 3. kép). Ennek a pecsétnek 17. századi eredete azonban Pável Ágostonnak ugyanott közölt észrevétele alapján távolról sem tekinthetőbiztosnak és különben is kérdés, hogy a népies jellegű, kezdetleges és. sematikus pecsétábra mennyiben tekinthető hű valóságábrázolásnak. Az északi torony rózsaablakainak burgundi cisztercita jellegéhez 1. H. Rose: Die Baukunst der Zisterzienser. München 82. 1. A jáki főkapu zágrábi másolatának történetét Jankó Barié dolgozta fel „Stari portai zagrebacke prvostolne crkve" című a „Vjesnik hrvatskoga archeoloskoga drustva" XIII. 1913—14. évi kötetében (307—313. 1.) megjelent cikkében. A cikkre Baranyai Béla professzor úr (Debrecen) volt szíves figyelmeztetni. Az eredeti ívmezőt először a Nemzeti Újság közölte 1941. évi július 21 -i számában. L. még a Dunántúli Szemle 1943. évi I. számában beszámolómat a „Magyar műemléki kiállításiról (62—64. 1,). A jáki főkapu délfrancia kapcsolatait és fülkesorának Gelnhausennel való rokonságát Hamann fejtette ki (i. m. II. kötetében). Az alakos díszítés ikonográfiái programmját a sajtó alatt lévő Hekler Emlékkönyvben megjelenő tanulmányomban iparkodom részletesebben megvilágítani. A szobroknak a helyi, komaszk hagyománnyal való kapcsolatát Dercsényi Dezső tárgyalja több tanulmányában (A somogyvári Szent Egyed apátság története
