Kiss Gábor: A szombathelyi Szent Márton-templom a domonkosok idején (1638-1950) (Szombathely, 2012)

az olasz carlo della Torre által tervezett templom

(1668-1674)

A régi templomon végrehajtott változtatásokat bizonyára maguk az atyák is csak ideiglenes jellegűnek szánták, és reménykedtek benne, hogy egy nagyobb adományból majd egy igényesebb, díszesebb új templomot tudnak építeni. Letelepedésük után erre azonban még harminc évet kellett várniuk. Ekkor, 1668. március 10-én Batthyány Erzsébet grófnő levélben vállalta el a templom újjáépítését, amely - mint írta - „régisége és épülethibája miatt tönkrement és összedűlt”.

Az új háromhajós, kereszthajóval ellátott, nagyméretű, barokk stílusú épület terveit a Batthyány család szolgálatában álló olasz Carlo della Torre (1620/23-1674 után) építész tervezte. Torre mester Batthyány Adóm számára mór több mint két évtizeden keresztül dolgozott, annak várai, kastélyai és templomai újjáépítésén. Erzsébet jól ismerte őt, és éppen ezért választotta őt ki a munka vezetésére.

A templom főhomlokzata az itáliai barokk stílusjegyeit viseli magán. A főhajó háromszakaszos, fiókos dongaboltozattal fedett. A mellékhajókban két-két kápolnát alakítottak ki. Kétségtelen, hogy eredetileg egy magasabb épületet akartak építeni, ám valami váratlan statikai ok miatt a magasságot a munkák során jelentősen csökkenteni kellett. így nem készült el a főhajóba a világosságot adó ablaksor. Emiatt alakult ki aztán a mai belső teret jellemző nyomott hatás, és a hasonló korú templomokban oly szokatlan félhomály.

Az alapítónő adományából ily módon 1668 és 1674 között épült fel a ma is álló barokk templom, az 1930-as átépítést megelőző formájában. Ennek a munkának állít emléket a főbejárat (az akkor még csak egyedüli bejárat) felett elhelyezett építési felirat, fölötte a Batthyány-címerrel.

Az új templom korabeli belső berendezéséről alig tudunk valamit, csupán a főoltár felépítményéről vannak adataink. A nyomok alapján ez a keleti szentélyfalnál álló oszlopokkal díszített, baldachinos barokk oltár volt. melynek közepén egy félkörívű fülkében Szent Márton lovas szobra állt.

Ez az oltár leginkább a pozsonyi Szent Márton koronázó templom 1734-ben elkészült főoltárára hasonlított.

A mellékoltárok - ha nem is a ma látható későbbi formájukban - alighanem már mind léteztek. Közülük a Szent Márton-, a Szűz Mária-, a Rózsafüzér- és a Krisztus öt sebeoltárról a fennmaradt írások tudósítanak.

8