Kiss Gábor: A szombathelyi Szent Márton-templom a domonkosok idején (1638-1950) (Szombathely, 2012)

a föld alatti vila^, a holtak íiYu^helye (1638-1686) A Szent Márton-plébániatemplomban és annak kertjében mindig is temetkeztek, és ezen az sem változtatott, hogy utóbb kolos­tortemplom lett belőle. A domonkosok lete­lepedésekor a templom tehát már tele volt sírokkal. A koporsókat részint egyszerűen a templom padozatába ásott sírgödrökbe te­mették, részint a belső teret borító tégla­padló szintje alatt, különféle sírboltokban helyezték el. A domonkosok új háromhajós templomában elsősorban az egyes oltárok (főleg a mellékoltárok) előtt építettek kisebb kriptákat az oda temetkezni óhajtó vagyo­nosabb réteg számára. Ezeket a sírboltokat aztán a 18. század közepe táján a ma is meglevő nagy kriptatérrel váltották fel. A templomból való földsírt a domonkos időkből mindössze egyet ismerünk. Azt is nem sokkal a szerzetesek megtelepedése után ásták, az akkori főoltár déli lépcsője mellett, valamikor 1638 és 1668 között. A fa­koporsóban, díszes ruhában elhantolt 51-57 éves asszony személyazonosságát eddig nem tudtuk pontosan kideríteni, de bizo­nyára a szerzeteseket pártfogó és adomá­nyokkal támogató Batthyány vagy Erdődy család egyik nőtagja lehetett. A kor divatjá­nak megfelelően magyaros viseletben, váll­­fűzős ruhában helyezték örök nyugalomra. Túlvilági útjára összekulcsolt kezére csavar­ták rózsafüzérét is, amelynek tulipános végű keresztje mellett egy Rómában 1622-ben vert zarándokérem is függött. Nem lehetet­len, hogy ezt a szentolvasót maga vásárolta emlékül az Örök Városban. A kriptába temetkezők közül először ma­gáról az alapítónőről kell megemlékeznünk, aki még megérte az épület elkészültét és végrendeletében saját nyughelyéül szintén ezt a templomot választotta. 1674. július 4- én, Sopronban bekövetkezett halála után érc­koporsóját a Rózsafüzér-oltár előtti (egyik?) sírboltban helyezték el. Ebben egy másik, fe­kete szövettel behúzott és rézfejű díszsze­gekkel kivert fakoporsó rejtette a holttestét Ő is magyaros szabású, vállfűzős ruhát viselt főkötővel, hasonlót, mint amilyenben egész alakos özvegyi portréján megörökítették. Tu­lipános keresztű rózsafüzérét és imakönyvét szintén vele adták a hosszú útra. Több mint egy évtizeddel később követte őt a kriptába közeli ismerőse, végrendeleté­nek egyik végrehajtója, báró hedlifalvi Hedly Mátyás (1621-1686) udvari tanácsos is. Díszes érckoporsója ma is Batthyány Erzsé­beté mellett található. Mindkettőjük címe­res sírköve eredetileg a Rózsafüzér-kápol­­nában, az oltár két oldalán állt. A koporsók tanúsága szerint a 17. század­tól a monyorókeréki Erdődy család vépi ága is itt temetkezett. A családtagok elsősorban a kereszthajó alatti kriptatérben nyugszanak. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom