Kiss Gábor: A szombathelyi Szent Márton-templom a domonkosok idején (1638-1950) (Szombathely, 2012)
a barokk templom új berendezése (1738-1753) Az 1730-as és 1750-es évek között a templom belseje jelentős átalakításon esett át, hiszen ekkor annak szinte teljes berendezését kicserélték. Mindennek kiváltó oka kétségtelenül a kripták befogadóképességének növelése volt, melyből jelentős bevételt remélhettek a rendház lakói. Ekkor került sor a jelenlegi összefüggő nagyméretű, boltozatos kriptatér kialakítására, amelynek ajtaját célszerű okokból a homlokzati fal északi végében, közvetlenül a temetőből nyitották meg. Ezzel a megoldással egyszeriben sikerült megszűntetni a templomtér padozatába vágott korábbi kisebb kriptafülkék használatával járó sok kellemetlenséget. Mivel ez az „alápincézés" faltól-falig történt, értelemszerűen a templomhajók összes oltárát el kellett mozdítani helyéről. A kőművesmunkák elkészültével más mesteremberek vették át a szerepet. A festmények, szobrok, oltárok és padok készítésére osztrák és magyar mestereket kértek fel a kolostor elöljárói. A belső tér 1750 körüli átrendezése és az új berendezés elkészítése már egy új koncepció jegyében zajlott le. melynek szellemi atyja Paar István (1715-1784) domonkos házfőnök (1750-1756 és 1762-1768) lehetett. Az átalakításkor a templom középkori Szent Márton-titulusa Szentháromságra változott. A főoltárra Szentháromság-kép került. Szent Márton ábrázolása pedig végleg a Szent Márton-kápolnába szorult vissza. Az Anton Jandl (1723-1805) grazi festő által 1753-ban készített főoltárképen így a domonkos rend életében fontos szerepet játszó két szent kapott fő helyet: a regulájukat adó Szent Ágoston (354-430) hippói püspök, a leghíresebb nyugati egyházatya, és a legnagyobb filozófusuk, Aquinói Szent Tamás (1224/25-1274). Mindkettőjük nevéhez alapvető hittudományi értekezés fűződik a Szentháromság dogmájáról. A főoltár felett a költségeket fedező donátor házaspár, gróf monyorókeréki Erdődy László (1693-1751) titkos tanácsos és illésházai lllésházy Anna Mária (1694-1765) közös címere látható. Az alsó párkányon két magyar király szobra áll: Szent Lászlóé (1077-1095) és Szent Istváné (997-1038). 10
