Emlékkönyv a szombathelyi r.k. püspöki elemi fiúiskola félévszázados jubileuma alkalmából 1872-1921. (Szombathely, 1921)
13 szomszéd területektől, s a növendékek senki által sem zavartatva itt szabadon mozoghatnak. Általán az egész épület igen kedvező benyomást tesz a szemlélőre; nagyban emeli városunk azon részét, melyen épült. Bátran állíthatjuk, hogy akár külsejét, akár belső berendezését tekintve kevés ilyen szép elemi iskola található az ország területén. * * » Térjünk most már az iskola megnyitásának ünnepélyére ! Október 1-én pontban 8 órakor vezették a székesegyházba „Veni Sancte“-ra a gyermekeket, kiknek száma a beirási napló szerint e napon is már megközelítette a 600-at. A szent misén megjelent boldogságtól sugárzó arccal maga a megyéspüspök úr is, továbbá a székeskáptalan, az egyházianács tagjai, több helybeli és vidéki egyházi férfiú, nagy számban a szülők, a tanítótestület és számos lanügybarát. Szent mise végeztével a közönség az iskolának ez alkalomra csinosan díszített nagytermébe gyűlt össze, mialatt dr. Kopsz János kanonok úr az iskola termeket áldotta meg. Ezután a püspök úr a zsúfolásig megtelt teremben ércteljes hangon, több ízben lelkes éljenektől kísérve szép és hatásos beszédet mondott. „Én az elemi iskolát — mondotta többek között a főpásztor — nem csupán oktatási, hanem egyúttal népnevelési intézetnek is tekintem, s mert erkölcsi nevelést vallás nélkül képzelni nem tudok, a népnevelőintézet illető szellemének mást, mint a vallást nem tekinthetem. Közös iskolában a tanítóknak nem feladatuk arra munkálni, hogy a vallási oktatás ismételtessék, hogy annak tanai a növendékek' szívébe nevelési szempontból is átvitessenek, a gyermekek a vallásnak az életrevaló alkalmazásában szóval és példával kalauzoltassanak. E kettő között pedig u. m. csupán oktatás és egyúttal nevelés között lényeges különbség van. Az elsőt az oktatást a törvény elrendeli, de azt is a felekezetekre bízza, melyeknek mint ilyeneknek a közös iskola ügyeibe, vezetésébe befolyást nem enged, — a másikat, a nevelést egészen a szülőkre hagyja. Vannak szülők, kik azt megtehetik, meg is teszik ; de azok nagy, mondhatom talán legnagyobb része nem teheti, mert az életfentartás nehéz gondjai, a folytonos kenyérkereseti munka miatt erre sem módja, sem ideje nincs. Az én kötelességem az ily szülőknek segítségére lenni, s ezt tenni székfoglalásom ünnepélyes órájában tett ígéretemhez képest míg Isten arra erőt és tehetséget
