Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
IV. Kismáriacell
94 Kismáriacell 1950-ben, amikor a bencéseket eltávolították, a búcsújárásra vonatkozó iratokat, hitelesített dokumentumokat feltehetőleg megsemmisítették, mert szinte semmi sem maradt meg. Kivételt jelent az itt, később közölt zarándokkönyv, amelynek bejegyzései jól idézik vissza múltunknak egy fájó időszakát. Megmaradt és tovább él azonban a kegyelmek helye. Továbbra is érkeznek a lelki felfrissülést, megújulást kereső zarándokok. A kegyhelyet legtöbben a szeptember 12-i nagybúcsú napján keresik fel. Az utóbbi időben ezen a napon 1000-2000 fő érkezik, elsősorban a szombathelyi egyházmegye területéről, de a győri és veszprémi egyházmegyéből is. A főbúcsú napja Mária neve napjának ünnepe, amely ősi eredetre nyúlik viszsza, s közép-európai tisztelete különösen gazdag szakrális hagyományt őriz. A név minden ősi kultúrában szinte varázserővel235 rendelkezett és különleges erővel bírt. Akinek nincs neve a Bibliában, az olyan, mint a kitaszított. Ezért érthető, ha Mária nevének jelentése iránt kezdettől élénk érdeklődés mutatkozott meg. Ha az arám mara (úr) szóból származik, úrnőt jelent. A rabbik magyarázata szerint a marar (keserűség) tőből származik. A görög szentatyáknál főként három értelmezés szerepel: úrnő, megvilágosító, tenger mirhája. Szent Jeromos (f419/420) tenger csillagának mondja.236 Mária nevének dicsőségét már az első századoktól hirdették. A magánáhítat és a népi kultusz megelőzte a liturgikus ünneplést.237 Szűz Mária nevének első kiemelkedő tisztelője Anglia prímása, Szent Anzelm (1033-1109) volt.238 Radó Polikárp,239 Bálint Sándor,240 Hetény János241 részletesen végigkövették Mária neve tiszteletének alakulását, egyházi elismerésének változását, a népi kultuszban való megmaradását. A kereszténység történelmének nehéz időszakaira jellemző, hogy menedékül az Istenanyához fordulnak a hívő emberek tömegei. Ilyen válságos periódus volt a X. század, eseményeiről, sok vonatkozásban mindketten ugyanarról számoltak be, egymástól teljesen függetlenül. Feltűnt, hogy egyikük sem említette sem a jubileumi megemlékezést, sem a templom helyreállítását, de még a nevezetes üvegfestményt sem hozták szóba. Mégsem ez volt az emlékezet számára legmaradandóbb élmény azon a negyvenöt évvel ezelőtti napon? Rákosiékat bosszantotta Mester László Alderik premontrei kanonok paptársaival Szombathelyről indult Celldömölkre azon a reggelen. - Sziget Rémig, volt tanártársam vitt bennünket Simonffy Jenő prépost úrral egy autón, amit még a németek hagytak itt a Premontrei Gimnázium udvarán. Bármire számíthattunk az úton, hiszen a papság és a hívek körében már híre járt annak, hogy a karhatalmi alakulatok a legkülönfélébb eszközökkel szinte valamennyi Mária-kegyhelyen megzavarták az ünnepségeket. A Boldogasszony éve alkalmából a hercegprímás nagyon sok helyen megfordult az országban, zarándokok százezreivel találkozott, Rákosiékat ez nyilván bosszantotta.- Hol ütköztek először akadályba?- Sárváron, a Rába hídjánál. A hidat akkor már teljesen megszállták a rendőrök, senkit sem engedtek át. Már előzőleg arra biztatott bennünket a prépost úr, mondjuk azt, ha megállítanak, hogy Külsővatra megyünk meglátogatni a premontrei apácákat. Az utunk így Celldömölk felé vezet, s talán sikerül bejutnunk a városba.- Hogyan jutottak át a Rábán?- Azt mondtuk, amit megbeszéltünk. Erre átengedtek. 235 Radó 1998. 243. 236 Hetény 2011. 92. 237 Hetény 2011. 93 238 Radó 1998. 243. 239 Radó 1998. 243-250. 240 Bálint 1977. 272-276. 241 Hetény 2011. 92-101.
