Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
Per Mariam ad Jesum!
8 Kismáriacell A kiscelli Szűzanyának hálából, szeretettel Sík Sándor: Az igazi Mária Ó Máriák, Besnyőn és Somlyóban és Pócson és Cellben, Lorettában, Lourdesban, Fatimában, a Kármelen és Athoson, Guadalupén és Nagasakiban, akiknek arca elé ezerével özönlik az emberiség, és bicskát ránt a csíki legény, hogy az ő zászlója mehessen a körmenet élén, és hadra kel a két spanyol falu népe, hogy az igazi Mária melyiküké, -Ó Máriák, míg ti a tömjén lengő magasában a fogadalmi táblácskák aranyos koszorúja között, megbújva az ügyetlenkezű hajdani mester századok feketítette vonalaiban, megértőn mosolyogtok, ti fakuló fekete Máriák, tudjátok-e, mik vagytok az emberiségnek? Ti vagytok a Dallam, a Szín, a Szabadság, a ritmus eloldó lebegése, elengedés, magafeledés, az Ünnep. Akik azt hiszik, élnek (élnek, hogy dolgozhassanak, s dolgoznak, hogy élhessenek), akik tesznek, hogy tegyenek (magot a földbe: szem legyen, szemet a gépbe: mag legyen, vetés, aratás - aratás, vetés), akik vannak, de nincsenek, (életük úgy folyik el: sekély és szomorú patak, világtalan barlang ölén halálszagú posvány felé) - akiknek ablaka zárt üvegét ha megrezzenti egy véletlenül arra tévedt tüdővészes napsugár, riadtan szegezik be a megereszkedett táblát, mert reszketnek a piros levegő ismeretlen veszélyeitől -ezeknek a mostoha gyermekeknek, az alvajáróknak és halvaélőknek, ó Máriák, ó búcsúk, processziók, litániák,
