Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
IV. Kismáriacell
IV. Kismáriacell 39 pereskedések, elszegényedés jellemezte ezt a két évszázadnyi időszakot.13 A XVIII. század közepéig a nyomasztó katolikus paphiány következtében a környék lakosai nagyrészt a lutheránus gyülekezetek tagjai lettek.14 A török és a reformáció elterjedésének kora előtt a „dömölki templomnak csodatevő Mária-szobrához a világ minden tájáról rajzottak emberek, hogy itt szívben megújulva, lélekben megtisztulva, egész vallásosságukban felfrissülve s a jövendő jámbor életnek jó ágyat rakva távozzanak megint hazájukba.”15A török elől menekülve a kolostor kincsét, az 1300 körüli, körtefából faragott, festett Mária-szobrot egy bencés szerzetes a csallóközi Dénesd templomába, a pannonhalmi főapátság ottani birtokára menekítette. Itt 1749. augusztus 14-én helyezték el a templom főoltárán.16 A török időkben Dömölkön az apát legtöbbször egyedül élt a romokban álló apátságban, végezte a lelkipásztori teendőket. Időnként egy-egy kisegítő rendtársat kapott Pannonhalmáról. A dömölki apátságnak ezt az „élőhalott”korszakát 1720 és 1739 között felváltotta az „éledés” időszaka.17 E fölvirágzó korszaknak az elindítója Saighó (Sajghó, Sayghó) Benedek pannonhalmi főapát, aki 1725-ben látogatott Dömölkre. Ekkor ismerte meg a romokban heverő apátság viszonyait. Az akkor itt élő két bencés szerzetes a templom teteje alatti térben, két cellában húzódott meg. A templom felszerelése igen szegényes volt, a főapát látogatásakor egyetlen széket sem találtak, nem álltak padok és gyóntatószékek. A falakon nyolc, rossz állapotban lévő kép függött. Csak a legszükségesebb ruhák és templomi-lelkipásztori kellékek voltak meg. Az oltáron álló szentségházat az Esterházy család egyik tagja adományozta. Az oltáron Szűz Mária szobra állt a kis Jézussal. Az öltöztetős szobor ruhái sem az apátságé, hanem a készítő szabónő ruhái voltak.18 1725-ben Lancsics BoNiFÁcot, a szombathelyi születésű bencés szerzetest nevezte ki jószágkormányzóvá a pannonhalmi főapát. Lancsics „tizenkét évi kormányzása alatt Dömölk minden irányban emelkedik”.19 Föllendült a gazdaság, s szárba szökkent a lelki élet is. Megérkezése után, Nagyboldogasszony napjára zarándoklatra hívta Kemenesvidék papjait és híveit. Minden igyekezetével a régi máriás hit felélesztésén fáradozott. A dömölki templom oltárán akkor álló, öltöztetős Mária-szoborhoz el-eljártak az emberek, hiszen a templom a teljes búcsú adományával bírt.20 Lancsics Bonifác munkásságát hirtelen támadt betegsége törte derékba. 1737. április 25-én halt meg, a romtemplom alatti kriptában temették el. 13 Pacher 1912. 32-77. 14 Pacher 1912. 83. 15 Pacher 1912. 88. 16 Szilárdfy Zoltán szövegét lásd: Bálint-Barna 1994. 327-328. A Dénesdre vitt kegyszobornak az évszázadok alatt felhalmozott ruhatárát a közelmúltban elégették, nehogy a ruhákat profán célra használják fel. Bálint-Barna 1994. 208. A kegyszobor történetét, művészettörténeti párhuzamait elemezte, csodáiról írt: Jozef Vozár - Frantisek Szögyéni: Madona Zitného ostorova címmel. Továbbá Nádasdi Lajos: Az ősi dömölki kegyszobor nyomában. 17 Nagy József: A celldömölki búcsújáróhely kialakulása. Római Katolikus Plébánia Celldömölk. 1996. 18 Pacher 1912. 79-80. 19 Pacher 1912. 88. 20 Pacher 1912. 88. 545-546. Oklevéltár 84. 1732-es adat szerint a Dömölkhöz közeli Mihályfán „hordozható kápolnát” hoztak elő az egyik házból, amit a katolikus pap szenteltvízzel meghintett, majd annál misézett és prédikált. Lásd: Pacher 1912. 93.