Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
VIII. A kiscelli Szűzanya tisztelete az irodalomban
170 Kismáriacell Jézusom, add... én halhassak meg előbb, mint Anyám, megtisztít engem utánam sírt könnye és szentté szenderít a hosszú gyász... Jézusom, add... én várhassam az égbe jó Anyám, hogy én nyithassam fel újjongva néki örök Máriacell díszajtaját... A magyar vallásos-spirituális líra és a máriás irodalom kiváló költőjének, Harsányi LAjosnak (1883-1959) a nevéhez két celli ihletésű vers is kapcsolódik. Papi szolgálata alatt többször zarándokolt el hívekkel a celli búcsúba, s a lelki élmény versbe szűrődve is megörökítődött. Életében is elválaszthatatlan volt a papi hivatás a költészettől, mely nemcsak a kimondhatatlan kimondásának, hanem a hitre vezető egyik útnak is a lehetőségét kínálta szolgálatában. Gimnáziumi és papi tanulmányait Győrben végezte. 1907-től, pappá szentelése után Győrben, Vajszkán, Mosonszentmiklóson, Rábacsanakon, Szanyban volt káplán, majd az Eszterházy családnál Fertődön nevelőként és udvari káplánként szolgált. A korában népszerű papköltő, Sík Sándor és Mécs László kortársa fölfedezte a magyar líra számára a nyugat-dunántúli tájak, a Fertő-vidék költészetben addig rejtve maradt szépségét. Ahogy Petőfi szabadság-szerelmének az Alföld, Harsányi Lajos világképének a Hanság lett legfőbb táji hordozója: az ezüstkék tó-tenger, a bronzszínű, titkokat susogó nád, a fehér kócsag, a szagos hanyi virág számára Isten szépségének és emberszerető jóságának a beszédes tükre, mely a lélek mélyéig nyúl és imádatra szólít.24 A táj maga az Isten-dicséret, „egy nagy himnusz az egész Fertő tája". Ez a színpompás, impresszionista hangulatképekben, szépségében megjelenített vidék a földi élettérnek kijelölt haza is, a hely, ahol az ember az Istent imádhatja. Égi és földi haza elválaszthatatlanul kapcsolódik össze lelkében-költészetében. A nádasok, lápok titokzatos, ősi, érintetlen tája mélyen a magyar világot, a falusi élet tisztaságát is jelenti. Harsányi Lajos tájjellegű versei így a magyar sorsnak, a léleknek leheletfinom látleleteivé is válnak. De nemcsak lírai kordokumentumok, realista helyzetképek a Fertő-vidékről, hanem lélekrajzok is, a magyar ember rendíthetetlen, életben megtartó hitének a kivallásai: bár ez a föld a szenvedés, de ezért a megváltás földje is. Krisztus értünk is meghalt, velünk is szenved az idők végezetéig. Ahogy Isten Fiának életében, úgy a magyarság történelmében sem a szenvedésé az utolsó szó. A krisztológiai sorsazonosítás legtöbbször magára a szenvedésre, a passióra, a szenvedéstörténeti lényegre vonatkozik. A magyarság Isten szeretett, a szenvedésben magához emelt, így kiválasztott népe a történelem keresztútjain - engesztelő áldozatokat vállalva - voltaképp a megváltás krisztusi művét folytatja. így jelenik meg versirodalmunkban is hazánk a reformáció korától kezdve. A Vers az Égi Asszonyhoz című költeménye is sors- és hitköltészetünk szép vonulatába tartozik. A világháború után született, hosszú ideig kéziratban terjedt szöveg nemcsak népével, az „árva, rongyos” néppel a szenvedésben sorsazonosságot felismerő és 24 Temetés a nádasban, Várlak, Ég a nádas, Elnémult kócsag
