Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
VII. A kegytemplom és a kegyszobor. Énekek és imádságok
144 Kismáriacell A kegytemplom és a kolostor A kegytemplom és a kolostor szerves lelki-építészeti egységet alkot. A templom 50 méter hosszú és 21 méter széles, a két torony 40 méter magas. Az épület ugyan 1748 őszén elkészült, de mai formáját 1764-ben nyerte el, amikor a tornyokat újjáépítették és 1818- ban restaurálták.1 1748 után lassan erősödött a szerzetesközösség, építkeztek és díszítették a templom belsejét.2 E korszakban főleg oltárokat3 emeltek. Ezek többsége egyszerű, szerény művészi értékű munka. Koptik Odó 1736-ban járt először Pannonhalmán, ahol valamennyire tájékozódhatott a helyi viszonyokról. 1738-ban megismerhette azt a Helytartótanács részére készített főapáti jelentést, amely a dömölki apátság akkori állapotát mutatta be. Koptik 1739- ben már egy templom és rendház építészeti tervét készíttette el.4 Mivel ennek megvalósítását el kellett halasztania, a mariazelli kegyszobor másolatának méltó elhelyezése lett a legfontosabb célja. A győri püspöktől már 1739-ben kápolnaépítési engedélyt kapott. Mivel a Ság-hegyen nem építhetett komolyabb épületet, ezért a lapályos részen, 1745-ben5 készült el az első deszkakápolna. A kápolna 1748 szeptemberéig tartotta meg eredeti funkcióját, mert 1 Porkoláb 1927. 61. 2 Pacher 1912. 295. 3 Pacher 14 oltárt említett, de csak 12 oltárt sorolt fel. 4 Kelényi 2004. 251-253. 5 Kelényi 2004. 254. Tévesen tette 1746-ra az építés időpontját. A mellékoltárok