Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
Per Mariam ad Jesum!
12 Kismáriacell tő följegyzései nemcsak a „szentségi táj”, a kegyhely történetére, látogatottságára utaló adatok, hanem a század szenvedéstörténetének kivallói is: megörökítik a pusztító háborút, a hadifoglyok embertelen sorsát, a vörösterror kegyetlenségeit. A kegyhely életében fájdalmas nyomot hagyott a kommunista diktatúra levegőtlen, harmonikázó prése is. A 20. század közepének szakrális világát dokumentáló tényanyagot és a kortörténeti értékű bejegyzéseket egészíti ki a kötetben a székesfehérvári hívek gyalogos fogadalmi zarándoklatának a bemutatása, mely a XVIII. század közepétől 1950-ig szinte változatlan formában élő - és ma is folytatódó - kultuszt örökíti meg. A kegyhely múltját vizsgálva megbizonyosodhatunk arról, hogy ma is élő tiszteletének alakításában az egyháztörténeti, történelmi eseményeknek és egyes személyeknek is kiemelkedő fontosságú szerep jutott. A kultuszt formáló tényezők közül külön ki kell emelni a népi vallásosságot, mely „nem más, mint a hitnek egy meghatározott környezet kulturális elemeiből táplálkozó kifejeződése”.9 A „népi jámborság is egyházi valóság, amelyet a Szentlélek indít és támogat”.10A katolikus népi vallásosság vizsgálatára hosszú időn keresztül általában az volt a jellemző, hogy a teológia, a liturgiatörténet, az egyháztörténet és az egyházművészet szempontjait nem vagy csak nagyon hiányosan, sőt néha kifejezetten negatív szemlélettel vonták be és érvényesítették. Ehhez járult még az is, hogy néhány kiváló munkától eltekintve éppen a legfontosabb hiányzott a megjelent tanulmányokból: a népi vallásosság lényegének a személyesen megélt hit élményéből fakadó megértése, jóllehet „a népiélek mély ismeretét nem megfigyelésből, hanem az együttes átélésből meríthetjük”.11 Igaz, a kutatáshoz arra is nagy szükség volt, hogy az egyház népi vallásosságról alkotott hivatalos véleménye az elmúlt évtizedek folyamán jelentősen megváltozzon. Ma már külön egyházi iránymutató dokumentum12 szorgalmazza a megismerését, és felhívja a figyelmet a népi vallásosságban gyökerező óriási lelki tartalékokra. Reményünk szerint a kiscelli Mária-tisztelet és kultusz sajátosságait bemutató írásunk a dokumentum szellemében ösztönözhet a régi szokások, hagyományok megismerésére, újraélesztésére, így új lendületet adhat egy-egy közösség (település, tájegység) vallási életének is. Kötetünk utolsó fejezete Kiscell kultúrát, művészetet teremtő hatását járja körül. A kegyhely erejét mutatja, hogy a lélek mélyéig nyúló, vallásos-spirituális élmény gazdag költészetet is fakaszt, olyan műveket inspirál, melyek a literatura sacra kincstárát is gazdagítják, és értékes utat jelentenek a „hit horizontján”13 is. így azt a hivatást töltik be, amelyet Jézus Krisztus az evangéliumában minden ember legfontosabb feladatának jelöl ki: Keressétek először Isten országát s annak igazságát (Mt 6, 33). Kismáriacell a zivataros múltat is túlélte, s Mária csodatévő szobrát hívők ezrei keresik föl napjainkban is. A sugárzó lelki központtá vált kegyhely története mindenkor beszédes üzenet: ékes bizonysága a megtartó, „kőharapó” hitnek és a kiscelli Szűzanya közbenjáró imádsága erejének, melynek hálás tanúi a könyv szerzői is. 9 A népi jámborság és liturgia direktóriuma 2005. 8. A Szentségi Kongregáció 2001. december 17-én bocsátotta ki a Direktóriumot. 10 A népi jámborság és liturgia direktóriuma 2005. 8. 11 Székely 1976. 35. 12 A népi jámborság és liturgia direktóriuma 2005. 8. 13 II. János PÁL pápa a művészekhez írt levelében 1999. április 4-én
