Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)

önakarat feláldozását, sőt nem ritkán nélkülözést, kimerítő fáradságot, legfőképpen pedig föltétien engedelmességet jelent. A katonák megelégedettségének kivívására viszont jó fizetés, jó élelmezés, sok kényelem, a fegyelemsértések elnézése alkalmatos. A szigorú följebbvaló ritkán népszerű s a népszerűséget hajhászó nem kívánhat szigorú fegyelmet. A hadsereg e nagy dilemmája életbevágó problémája lett a birodalomnak s a birodalmat reprezentáló császároknak is.

Itália lakossága, mely a világuralmat megszerezte, újabb katonai erőt már nem vagy alig adott, a hadsereg erejét a dunavölgyi provinciák itáliai származású telepesei mellett főként az illyrpannón lakosságból toborzottak szolgáltatták. így hatalmasan megnövekedett Pannónia fontossága és vele járt a pannon katonáknak az a szerepe, hogy évtizedeken át ők adták Rómának a császárokat s egyúttal ők tették le, akik nekik nem tetszettek. Császárok és ellencsászárok egymást váltogatják, van idő, hogy egyszerre (260—271. a 30 zsarnok kora !) 19 császár küzd a főhatalomért. Ebből a zűrzavarból is pannon ember, Aurelianus emelte ki a császárságot. A birodalmat és a hadsereget összetartó legfőbb tekintély, a világbékének és Róma hatalmának megszemélyesítője, a római császár a hadseregtől s első sorban a pannóniai légióktól függött.

Hozzájárultak még a gazdasági bajok. A hadsereg zöme régen földművelő ember volt, akik a háború után visszatértek az ekeszarvához. Amikor a hivatásos zsoldos katonák kerültek előtérbe, a

10