Puskely Mária: Batthyány hercegorvos. Ősök, elődök, utódok körében (Szombathely, 2017)
I. Dr. Batthyány-Strattmann László: Visszaemlékezés 1870-1929 - Korabeli irodalom (1870-1932)
90 „Ha én most apró epizódokat mesélek el, az nem azt jelenti, hogy az orvosi tevékenység valami szórakoztató dolog. Igaz, sok öröme van az orvosnak, de az is tény, hogy állandóan új gondok emésztik betege egészsége miatt... Egy betegnél a különféle üvegeket próbálgatom, plusz, minusz, asztigmatikus stb, mindent megpróbálok. A szemtükrözésnél sem jön elő semmi. Végül megkérdezem: «Asszonyom, tud egyáltalán olvasni?» «Azt nem, pontosan ezért van szükségem szemüvegre. Majd az üveg megteszi.» - Egy betegnek ichthyholkenőcsöt írok fel, aminek, tudvalevőleg, igen kellemetlen a szaga. Néhány nap múlva jön viszsza egy üres tégellyel: «Kérem, meg kell ennem még egy adagot?» - Egy öreg nénike arra kér, húzzam ki a fogát. Kérdezem, melyiket. «0, mindjárt meg tetszik látni!» Igaza volt, mert szájában már csak egyetlen fog volt. A szemsebész életében kétféle öröm ismétlődik. Az első: gyerekek vak édesapjukat vagy édesanyjukat vezetik az orvoshoz. Rendszerint fáradságos út áll mögöttük. Valamennyien telve vannak szorongással, mert a beteg rendszerint vagy egyik vagy mindkét szemére vak. Akkor az orvos elvégzi a szükséges vizsgálatokat és látja, hogyan lehetne segíteni. El lehet képzelni azt az örömet, amikor közli a beteggel: látni fog! A másik öröm: a beteg a műtőasztalon fekszik. A homályos lencsét eltávolítottuk. A beteg hirtelen újra lát. Megindult örömükben sokan sírni kezdenek, úgy kell őket megnyugtatni. Hogy ilyenkor mit érez az orvos, azt alig lehet elképzelni. Egy kedves kis néni, akiről külsejét tekintve az az ember benyomása, hogy kettőig sem tud számolni, búcsúzáskor ezt mondta: «Úgy nyissa meg a jó Isten Hercegséged előtt a mennyet, ahogyan nekem megnyitotta szemem világát!» - Ezzel a néhány szóval nem azt kívánja-e a páciens, ami után mindnyájan vágyakozunk?” Kalksburger Korrespondenz, 106(1925) május. „1925. aug. 20-án, szent Bernát napján volt beöltözésem, a szertartáson megjelent Mizl és Laci s legtöbb gyerekük. Egy év múlva ugyanezen a napon tettem le első ideiglenes fogadalmamat, három év múlva pedig ünnepélyes örökfogadalmamra és konszekrációmra került sor. Ismét jelen volt Mizl, Laci és a gyerekek. Laci tartotta kukullámat. Szép díszmagyarjába öltözött erre az alkalomra. Ödön már a mennyből nézett minket. - Az ünnepség után elég hamar elutaztak. El kellett búcsúznom Lacitól! Látta, hogy boldog vagyok, s ez nagy örömet szerzett neki. Ez volt az életben az utolsó találkozásunk. - Hogy ki volt nekem Laci? Drága sógorom, kicsit inkább bátyám, vagy még inkább atyai jóbarát, aki, kü
