Puskely Mária: Batthyány hercegorvos. Ősök, elődök, utódok körében (Szombathely, 2017)
I. Dr. Batthyány-Strattmann László: Visszaemlékezés 1870-1929 - Korabeli irodalom (1870-1932)
88 A „Batthyány-serleg” örökös vándordíj szabályzata. Rábavidék, 1924. júl. 13. Esküvő a hercegi várban. Rábavidék, 1924. aug. 31. „Szemüveges földmívesemberrel elegyedem szóba a vasútnál: meggyógyult, megy haza Hevesbe. Látóvá tette a szemét és most hazautaztatja a Herceg. Egy koronájába se került a betegnek az egész, mert itt, a körmendi szemkórházban nem fizet senki... 60-70 ember áll a kapu előtt, várja az ambulanciát. Vasiak, zalaiak, soproniak, de vannak Hajdúból, Hevesből, Baranyából, megmaradt és elvett megyékből, és áldják, várják a kegyelmes doktor urat. Mert itt igazán szociális kezelésbe kerülnek, nemhogy fizetne, de még kap a beteg: kezelést, ellátást, szemüveget, orvosságot, útiköltséget, mindent... Az ambulancián kívül külön szemkórházi bentlakó osztály is van egy nagy épület első emeletén. Itt 6 férfi és 6 nő szembeteg van állandóan, akiket négy, a svájci keresztes rendhez tartozó nővér gondoz. Kedden és szombaton fél 11-kor itt végzi a műtéteket a Herceg, aki most 54 éves. Ebben a szép életcéljában nagy segítségére van a felesége. A kegyelmes asszony itt szokott lenni az ambulanciákon, noha a hercegi családban is akad elég teendő, mert a házaspárnak 10 élő gyermeke van. A herceg birtoka jelentős veszteségeket szenvedett a megszállások és földreformok révén. Elveszett a körmendinél híresebb köpcsényi kórház is, amelyet most az osztrák állam vett át a régi orvosokkal. Ebben nagy sebészeti osztály is volt. Hogy aztán a gyógyult betegek miképp vélekednek a hercegről, arra egy esztergomi beteget idézünk, egyszerű paraszti embert, aki távozáskor így búcsúzott a hercegorvostól: «Kár, hogy nem pap a kegyelmes úr! Mert különb embert igazán nem lehetne keríteni hozzánk Esztergomba hercegprímásnak!» Amire egy másik, pécsi beteg így tetézte a dolgot: «Úgy se nyernénk vele sokat, mert hamarosan elvinnék római pápának!» A herceg csak mosolyog az ilyesmire, és küldi titokban a pénzt, ruhát, élelmet a körmendi és környéki szegényeknek. Maga a család a legegyszerűbb polgári asztallal él, és az asztalon ott van egy tábla ezzel a fölírással: «A szegényekre is kell gondolni!» Ilyen emberek is élnek még a mai világban.” A Reggel Tudósítójától, 1924. okt. 13. Hercegi vadászat. Rábavidék, 1924. nov. 9.
