Puskely Mária: Batthyány hercegorvos. Ősök, elődök, utódok körében (Szombathely, 2017)
I. Dr. Batthyány-Strattmann László: Visszaemlékezés 1870-1929 - Korabeli irodalom (1870-1932)
51 «Az ingyenes egészségügyi segély kétségkívül az a tér, a melyen azok, kik a jótékonyságot sportnak tekintik, a legtöbb helytelenséget követik el...» Ily bevezetés után azt hinnők, hogy erős támadást készül írni a nemes gróf ellen. Először tehát bemutatja hősét, ki Bécsben orvosi diplomát szerzett, remek kastélylyal, sok paripával és automobillal bír, szigorú külsejű, jótékonyan zsémbes (vagy zsémbesen jótékony), ki 40 ágyas mosható festékkel bevont kórházat alapított, novembertől májusig Nizzában lakik, a nyarat ellenben kastélyában tölti, és ekkor rengeteg praxist űz. Százan és többen tolonganak naponkint ambulanciáján, valósággal hemzsegett ott a legkülönbözőbb vidékről jött tömérdek beteg - a kataraktás, csonttöréses, emlőn, altesten, genitáliákon megbetegedett -, kikről a gróf úr egy német nyelven írt évi jelentésben (Aus dem Privatspital des Graf Ladislaus Batthyány in Köpcsény bei Pressburg. Jahresbericht, 1905) meg is emlékezett. Ezután megint lélekemelő fejtegetések következnek a szocziális hygienéről, az orvosok nyomorúságos helyzetéről, minden ember jogáról a társadalmi fenntartáshoz, a gróf úr sportjának kimagasló, példás voltáról..., egyet azonban nem találunk a czikkben, s ez a bevezető, czitált mondatnak visszhangja vagy tanulsága. Nem tudjuk, hogy a gróf úr beszél-e magyarul. Ennek a szegény országnak ősi átka, hogy mindenki, a ki itt jómódba került, elhidegült az iránt a föld iránt, melynek zsírját szívja s közönyös ama néppel szemben, melynek kenyerét megtizedeli. Egyszer lett volna alkalmunk megtudni azt, hogy gr. Batthyány László beszél-e, érez-e magyarul. Mikor az orvosok özvegyei és árvái javára pár évvel ezelőtt sorsjátékot rendeztünk, ennek az illusztris kollégának is elküldtünk, továbbárusítás végett, néhány sorsjegyet. Hiány nélkül rögtön vissza is kaptuk azokat, s nem volt mellettük egy kísérő sor sem, melyből a visszautasítás oka és a visszautasító felfogása kiderült volna. Talán Nizzában üdült akkor. Lehet tehát, hogy a gróf úr, még ha eléje jutnának is e sorok, nem értené meg s nem érezné át e sorokat. Mi mégis kiöntjük szívünket, s befejezzük az olasz tanár czikkét úgy, a mint azt bevezetése után tennie neki kellett volna. Sportot űzni a jótékonyságból, passzióból fogat húzni, levágni a lábat, kezelni a beteget szórakozásból, nem új dolog. Már IV. Jakab skót királyról tudjuk, hogy kitüntette, megjutalmazta azokat a lueseseket, akik kezelésüket reá bízták, a míg meg nem unta a mulatságot, s tüzes bélyeggel meg nem jelezte előbbi kegyenczeit. Nagy Péter orosz cárról ismeretes, hogy épen olyan örömmel húzott fogat, mint vágott le fejeket. Többékevésbé burkolt sadizmusnak tekinthetjük azokat az eseteket is, a mikor egyes herczegek vagy koronás fők, őseik szokásától eltérőleg nem a csatatéren öntik a
