Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
A nyomozás
gyanút. Ez egy előre elkészített ügy volt, minden menetrend szerint ment - egy darabig. Fenyvesi László: 1957. december 15-én, vasárnap délután kettőtől este tízig dolgoztam a sajtgyárban mint sajtmester, műszakvezető. Este hét-nyolc óra tájban főnököm, az üzemvezető közölte velem, hogy menjek haza. A lakásban, a konyhán édesanyám mellett állt három civil nyomozó. A személyazonosság egyeztetése után ezt kérdezték: „Volt maga az éjjel Szentgotthárdon?” „Hogyan lettem volna, itt dolgoztam, nem olyan könnyű eljutni oda, száz kilométerre” - válaszoltam. Levettették velem a felső ruházatomat, megnézték a hátamat, testemet. Karomat, fejemet is vizsgálták, hátha találnak valami ütési vagy kaparási nyomot. Nagyon furcsának tartottam, ezt a módot, hiszen mostanában nem jártam Szentgotthárdon, talán előtte két héttel. Azt mondták maradjak itthon, majd még visszajönnek. Monek Emőke: Valószínűleg figyelték a levelezésünket, mert valóban úgy volt, hogy a férjem haza fog menni karácsonyfáért, de rögtön jött volna vissza is a munkahelyi beosztása miatt. Azonban az egyik kollégájának halaszthatatlan dolga akadt, megkérte a férjemet, hogy cseréljen vele, így nem tudott hazamenni. Ezért december 14-én szombaton nem reggel hat órára ment dolgozni, hanem délután kettőre. Fenyvesi László: Éjfélkor zörgettek az ismerős répcelaki rendőrök azzal a paranccsal, hogy engem vigyenek Szentgotthárdra, de nem volt gépkocsijuk. Én kértem el a sajtgyár igazgatójától a kocsit sofőrrel, így értünk le Szentgotthárdra hajnalban. Beültettek az őrszobára, de csak az esti órákban hallgattak ki. Először egy nagyon durva kinézetű szentgotthárdi 93
