Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
A vértanúság éjszakája
Készülődtem haza, ö kikísért. Az ajtóban megkérdeztem: „Nem fél egyedül?” „Ó, mitől félnék,” - mondta nevetve, s bezárta mögöttem az ajtót. A koporsóban láttam viszont.67 Szemtanúk elmondása szerint, ezen a december 14-ei szombaton nagy jövés-menés volt Szentgotthárdon. A tanácstagok részére baráti estet rendeztek, és ezzel egyidőben volt a rendőrségi bál is. A rábakethelyi sírásó, miközben a másnapi fiatal halott temetésére készítette a sírhelyet, bőrkabátosok egy csoportját látta a templom és a temető körül. Kozma Ferenc plébános úr a farkasfai gyóntatás után mégsem akart a családnál éjszakázni, minden áron haza akart menni, de a család, akiknél máskor is megszállt, a rossz időjárási viszonyok miatt marasztalta. Bizonyára sejtett valamit. A gyilkosság híre Rábakethelyen 1957. december 15-én, vasárnap reggel szentmisére hívott a harang kondulása. A hívek már gyülekeztek, azonban többeknek feltűnt, hogy a mindig pontos káplán még nem érkezett meg. Ekkor Málcsi néni, a házvezetőnő már a plébánián tartózkodott, így emlékezett vissza a szomorú reggelre: Vasárnap reggel hét órára mentem, hogy a miséig el tudjam végezni a feladataimat. Kulcsom volt a plébániához. A reggelit készítettem, egyszer csak azzal állított be egy ministráns fiú, hogy nincs a tisztelendő úr, a hívek már várják. Mondtam, bizonyára beteghez hívták, várjanak türelemmel. Utána még egyszer jött a ministráns, ő vette észre a vércseppeket a falon. Nagyon megijedtem, rosszat 67 Vasvármegye 1990. szeptember 30. Szobrot állítottak a meggyilkolt papnak c. írás— Tauszer Amália vallomása. 72
