Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

A vértanúság éjszakája

6. A vértanúság éjszakája

Előzmények

Brenner János 1957. december 14-én, szombaton reggel mutatta be élete utolsó szentmiséjét Máriaújfaluban, a Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére épült kápolnában. Másnap, advent harmadik vasárnapján már nem mutathatta be a legszentebb áldozatot, mert a Vértanúk Királya arra hívta meg, hogy élete áldozatát ajánlja fel Neki.

így emlékezik Brenner atya utolsó szombati napjára a plébánia házvezetőnője, Tauszer Amália:

Reggel kihordta a cipőket a folyosóra, merthogy azokat is ő tisztította, s bekiabált hozzám a konyhába: „Málcsi néni, olyan gyönyörű a reggel, át tudnám ölelni a világot!” Mindig mindenben a szépséget kereste, munka közben is dúdolt, fütyörészett. Öröm volt vele lenni. Vígkedélyü, kedves természetű fiatalember volt János atya, nagyon szerettük.

Az esperes úr elindult Farkasfára elvégezni a karácsonyi gyóntatást, de a buszvezető nem vette fel. Ezt mondta neki: „Vén csuhás, menj gyalog, a busz megtelt, nem férsz fel.” Visszajött, felvette a gumicsizmáját, mert gyalog az erdőn keresztül akarta megtenni a mintegy tíz km-es utat. Mondta, ne várjuk haza, mert vasárnap reggel megtartja a misét. A hosszú út előtt még megebédeltünk, emlékszem, paprikás csirkét főztem. János atya aznap Magyarlakon volt, vacsoraidőben ért haza. Kérdeztem, melegítsek-e csirkehúst, de ő tejbegrízt kért baracklekvárral, így magam is azt ettem. Megviccelt, az én tányéromba is csapott egy kanál lekvárt. Jókedvűen mesélte, örülnek a magyarlakiak, mert szépen épül a templomuk.

71