Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Út a papság felé

mindegyik a maga hasznát keresi, csak érdekkapcsolat ez. Aztán találkozunk az utcán emberekkel, talán egy kép marad bennünk róluk, vagy még az sem. Találkozunk a vasúton a kalauzzal, még dolgunk is van vele, váltunk is néhány szót, de lelkünk mozdulatlan marad, elválunk örökre, s talán soha nem gondolunk rá többé. De van találkozás, mikor a lélek mélyén valami megmozdul, hangot ad. Valami láthatatlan fonál szövődik, valami időnfelüli viszony lép lélek és lélek közé. Ez a cél szervező ereje. Ezek a kapcsolatok nagyon mélyek, egy életre szólnak, és ki tudná megadni miértjüket? Egy ifjú találkozik egy pappal, s a lelke mélyén megmozdul valami: ez az! Két ifjú egymás szemébe néz, megértik egymást, mindkettő hallja: ez az! Miért? Miért születik itt egy életre szóló barátság?

Mi is egy évet töltöttünk egymás mellett. Vajon túljutottunk-e az egymásmellettiségen? Vajon milyen találkozás ez? Egymás kezét és zsebét néztük, vagy megtanultunk mosolyogva egymás szemébe nézni, sőt együtt nézni ugyanabba az irányba? Vajon egymásra találtunk-e, megtaláltuk-e a szeretetet? Mert az élet iskolájában ez a főtantárgy.

Gondolkodjatok el ezen, és készítsetek magatoknak mérleget az évről. Találtok jót sokat, de hibát is. A hibáért alázatos szívvel kérjetek bocsánatot a jó Istentől, a jót pedig egyedül neki tulajdonítsátok. Óvakodjatok a gőg és beképzeltség szellemétől, mert ez a szeretet legfőbb akadálya, s a valóság az, hogy nagyon szegények, nyomorult, eladósodott emberek vagyunk. A jó Isten annyira alázatos, úgy teszi a jót, mintha emberek tennék, nekünk is kell annyira alázatosnak lennünk - az alázatosság igazság -, hogy beismerjük, mindez a jó Istené.

És ha úgy érzitek, hogy kemények voltunk, keményebbek, mint mások, vegyétek ezt is szeretettel. Mert ez is tiértetek volt. Most még talán nem értitek, de majd a jó Isten elmondja nektek. A szemináriumban meg kell bizonyosodnunk a hivatásunkról. Ha csak jó dolgunk van,