Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Út a papság felé

Brenner János győri szemináriumban eltöltött éveiről így nyilatkozik egyik osztálytársa, Szuchentrunk Mihály atya:

Nagyon jólelkű gyerek volt, amellett tehetséges és szorgalmas is. Mindigjól tanult, tudomásom szerint minden vizsgája jelesre sikerült. Mindezek mellett imádságos lelkű kispap volt, sokat láttuk a kápolnában.

Nem volt benne rendkívüliség, vagy különlegesség, amit meg kellene említeni róla. Nem lógott ki a közösségből, szépen beleolvadt. Ami jót általában egy kispapról el lehet mondani, azt őróla el lehet mondani. A szenteknél az a különös, hogy nem látszott rajtuk semmi különös. Kis Szent Teréznél látjuk, hogy halála előtt problémát jelentett, mit fognak mondani róla, hiszen semmi különöset nem csinált. Azt tette, ami a feladata volt. Ilyen volt Brenner János is.

Brenner Jánost az elöljárók a negyedik év elején az elsőévesek duktorává nevezték ki. Az akkor elsőéves Hrotkó Géza, így emlékezik rá:

Az évfolyam a spirituálissal

János volt a duktorunk. Az elöljárók egy idősebb kispapot meg szoktak bízni azzal, hogy legyen a kisebbek között. Ez jelentett segítséget is, hogyha valaki tanulmányaiban, vagy egyebekben segítségre szomlt, akkor kéznél volt a duktor, aki segített. Ilyen volt a János is, csupa mosoly,