Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Út a papság felé

hová visz, sokszor siet, sokszor lihegünk, de aztán mindig kisül, hogy érdemes volt vele menni. /.../

Ölel M38

Ebben az időben különös helyzetben voltak a szerzetes növendékek. Fogadalmukkal és lelkületűkkel az adott szerzetes közösséghez tartoztak; ezzel püspökük és elöljáróik tisztában voltak, viszont társaik legnagyobb része erről sémit sem tudott, ugyanis az adott egyházmegye kispapjai voltak. Szerzetesi elkötelezettségüknek semmilyenjeiét sem mutathatták. Erre a titkolózásra azért volt szükség, mert ha valakiről kiderült, hogy szerzetesi múltja van, azt azonnal eltávolították a szemináriumból.

Brenner János Anasztáz egész életén át hűséges tagja maradt a ciszterci rendnek, a lehetőségekhez mérten rendi testvéreivel tartotta a kapcsolatot. Az egy évre szóló szerzetesi fogadalmát ebben a helyzetben nem újíthatta meg, mint ahogy bátyja, László Tóbiás sem tehetett ekkor örökfogadalmat. Ö a győri egyházmegyébe kérte felvételét.

Az Állami Egyházügyi Hivatal 1951. május elején alakult meg, amit e hónap 18-án fogadott el az Országgyűlés az 1951. évi 1. számú törvény alatt, mely másnap hatályba is lépett. A pártközpont döntött az egyházpolitikai kérdésekben, azonban ezeknek a végrehajtása az ÁEH-ra tartozott. Az ÁEH munkatársai a püspökségeken is jelen voltak, ahol a levelezést és az egyházmegye működését felügyelték, ellenőrizték és irányították. A Hivatal munkatársai a kezdetektől fogva aktív munkát végeztek, felderítették, kik rendelkeznek szerzetesi múlttal. A sikeres munka eredményeként a szemináriumokból az 1951/ 52-es tanév befejezése előtt elküldték azokat a kispapokat, akik valamilyen szerzetesrendből kerültek be az egyházmegyei szeminá,s ‘Sigmund Lóránt levele Brenner Jánosnak

51