Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Diákévek
2. Diákévek A gyermekek számára nagy öröm volt, hogy a családi házhoz udvar is tartozott, így lehetőségük nyílt arra, hogy a szabad levegőn közösen játszanak. A legidősebb fiú - László - 1937-ben, majd a következő évben János is a szombathelyi Püspöki Elemi Iskolában kezdte tanulmányait. Az itt eltöltött mindhárom évben kitűnő eredményt ért el. A család minden vasárnap a közeli ferences templomba járt szentmisére. Mivel a Püspöki Iskola tanulói közösen a Székesegyházban vettek részt szentmisén, ez idő alatt a Brenner gyerekek is - szüleikkel együtt-idejártak. Az ifjú János eleven, igazi gyermek volt, sok minden érdekelte. Kiválasztottsága már kisiskolás korában megfigyelhető. Amikor osztálytársaival előadták a kis Tarzíciusz vértanú történetét, János nagy átéléssel játszotta a főszerepet. Társai emlékezetében él mennyire ragaszkodott ahhoz, hogy ő személyesítse meg a vértanú szentet. A Gondviselés hasonló vértanúságot szánt neki is az életben. A család körülményei megváltoztak, amikor 1940 őszén az édesapát áthelyezték a Pécsi Iparfelügyelőségre vezetőnek. Az újonnan felépített családi házból egy bérelt emeleti lakásba kellett költözniük, amely egyben az édesapa hivatala is volt. János a pécsi Püspöki Tanítóképző Gyakorló Iskola harmadik osztályában folytatta a Szombathelyen megkezdett tanulmányait. Említésre méltó, hogy egyik tanítója vitéz Kádár Lajos, az ismert konzervatív 36
