Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Versek a vértanúról

Segélykiáltásait többen is hallották,

De senki sem mert indulni, ott hagyták.

Teste több helyen szúrásokkal volt tele,

Nyakát is több helyen késvágás érte.

Egyedül volt Krisztussal a tanítvány,

Ezen a sötét, véres, csendes éjszakán.

Szent nevét suttogta nagy kínjaiban,

Ott állt mellette, ki a nehéz keresztet hordozta.

Vállaira tette a nehéz, súlyos keresztfát,

És Krisztussal együtt indult tovább.

Jézus égő szomjúságát ecet és epe enyhítette,

Az ő száraz ajkát a torkán alvadt vére.

Hosszú volt az út fel a magaslatra Az erőt ehhez az édes Jézus adta.

Hosszú óráig tartott a nagy szenvedés,

Ki érettünk a keresztre feszíttetett, megfogta a kezét.

Ráfektette a fénylő keresztfára,

Ezzel ért be az örök boldogságba.

Mire kibontakozott a hajnal sugára,

Ott feküdt meghalva az út sarába. [...]

Holttestét Szombathelyre hozták,

A Szalézi templomban ravatalozták.

A templom zsúfolásig megtelt,

Koszorút, csokrokat hozott falvainak népe.

Amikor felcsendült a harangok szava,

A templom ajtajában feltűnt koporsója.

Felhangzott a tömeg zokogása,

Mindenki siratta, legyen boldog álma. [...]

226