Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Részletek lelki naplójából
Nekünk, akik Krisztusba akarunk bízni, nagyon kell szeretnünk a szegénységet. Mind a háromnál a hitből kell ki indulnunk. Az engedelmesség Itt a szabadságunkat korlátozzuk. Ez a nagyobb kincsünk, hisz ezt a legnehezebb megalázni, ez a legnagyobb áldozat. Az engedelmességben szabadul meg az ember önmagától. A bűn a saját akaratomnak szembeállítása Istenével szemben. Ez tisztít meg legjobban. Az engedelmesség Istennek szól, közvetlenül mégis az emberekre irányul, mert hiszen Krisztus nyáját Péterre és utódaira bízta.,,Legeltesdjuhaimat.” Isten utáni vágyamból rábízom magam a Rendre és annak vezetői Isten akarata szerint kormányozzák életemet. Az engedelmességhez alázatosság kell. Ezt az alázatosságot pedig Istentől, az Isten alázatosságából merítjük. A jó Isten előtt kedves az engedelmesség, ezt mutatja Jézus élete. Sok öröm vár ránk a Rend részéről, hisz mindenki szeretettel tekint a novíciusra. És az Úr Jézus szeretete vár. Úgy menjünk Jézushoz, mint a barátunkhoz, aki azzal fogad: Úgy vártalak, de örülök, hogy itt vagy. És ugyanez a Jézus Isten is. Be akar minket avatni szívének titkaiba. Bele kell élnem magam az ő tiszta, alázatos szeretetébe. Fel kell ezáltal ismernem Krisztusban a barátot. Ebbe a baráti viszonyba bele kell kapcsolnunk a Szűz Anyát, mert Jézus rábízza a mi nevelésünket. A bensőséges kontempláció misztikus kegyelmeit ne vond meg Tőlem. Tisztába vagyok azzal, hogy gyarlóságom nagyon is méltatlanná tesz rá, de szívem igen-igen nagy vágyának teljesedését kérem Tőled, hiszen Te tudod egyedül, hogy mennyire vonzódtam mindig az örök élet szent titokzatosságai felé. De ha isteni Bölcsességed az ellenkezőjét látja jónak, akkor is, mint mindig, legyen meg a Te legszentebb akaratod, mert Te mindentudásodnál fogva jobban meg tudod ítélni a 203
