Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Brenner János prédikációi
számára. Meggyónt, megáldozott és felvette az utolsó kenetet. A Szentatya említést tesz egy ifjúról, aki kórházi ágyán szenvedésiben Istent káromolta. És hányán vannak még, akiknek csalódott szívükben harag székel és ajkukon káromlás ül? Gondolnak-e ezek arra, hogy a szenvedés a megváltás eszköze, Isten pedagógiai eszköze, mellyel szeretni tanít? Gondolnak-e ezek arra, hogy minden halálos bűn kárhozatot érdemel, és ők mégis élnek, és Isten vár rájuk? Gondolnake arra, hogy Jézus és Mária mennyit szenvedtek? S vajon mit vétettek? Engedni kell csak, hogy Jézus keresztjéből sugárzó fénynek egy sugara betörjön, bevilágítson a mi szenvedésünk sötét titkába. Ha hibáinkért büntetne Isten, akkor sem szabad elcsüggedni. Csak azt kell neki mondani: „vétkeztem”, és ő megbocsát és visszaadja a lélek életét. Nem mindig büntetés a szenvedés. Jézus egy napon találkozott egy vakon születettel. Tanítványai megkérdik: „Vajon ő vagy szülei vétkeztek?” Jézus csodálatos válasza így hangzik: sem ez, sem a szülei, hanem Isten müvének kell megnyilvánulnia rajta. Igen, még az ártatlan szenvedésében is Isten dicsősége nyilvánul meg titokzatosan. Ne fáraszd magad tépelődésekkel. Nézd a fájdalmas Anyát, mint szorítja keblére Jézusának holttestét. El tudod képzelni, hogy a Szüzanya káromolja az Istent? Hiszen nem lenne megváltás, ha nem látta volna isteni gyermekét gyötrelmek között meghalni. Szent Péter mondja: „Kedveseim, ne ütközzetek meg azon a tüzes kohón, melyen próbaképp kell átjutnotok, mintha hallatlan dolog történnék veletek, hanem örvendjetek, ha részt vehettek Jézus szenvedéseiben, hogy dicsősége kinyilvánulásakor szívből örvendhessetek.” Szent Pál is mondja: „Ha együtt szenvedünk, együtt meg is dicsőülünk.” Látjátok, Testvérek, milyen más képet kap az ember a szenvedésről, ha a hit szemével nézi, ha Krisztus keresztje fényének megvilágításában látja. A hit nem teszi kívánatossá önmagáért a szenvedést, de célt és értelmet biztosít neki. Egyik embernek sok hibáját kell levezekelnie, másiknak piszok van a lelkén, a szenvedés megtisztítja. A felületeseket rádöbbenti az élet valóságára és 185
