Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Brenner János prédikációi
adja meg a világnak azt a békét, amit a világ nem adhat. Az igazi békét, mely a léleké. Szentséges Atyánk 1954-es szép karácsonyi rádiószózatában beszél erről, amikor azt mondja: hogy nem abban áll a béke, ha két szemben álló tábor eltűri egymást. Elviseli egymást. Mindkettő fél ugyanis a másik gazdasági, technikai és katonai felkészültségétől. Ez háború, még pedig a politikai szóhasználatban ismerős fogalom: hidegháború. Az igazi béke az egyes ember lelkében a szeretetnek és a lelkiismeret tisztaságának következménye, a nemzetek életében pedig a megértés, bizalom jóindulat és igazságosság érvényesüléséé. Ha ez az óhajtott béke megvalósulna a földön 1957- ben, igen nagy eredmény lenne. Bánat vízében megtisztulva, aggódó lélekkel, kérésekkel teli szívvel Jézushoz járulunk. Szívünkből kibuggyan a forró szeretet, hogy kérjük Őt: Ó szép Jézus, ez új esztendőben légy híveiddel. Tudjuk azt, hogy a szeretet mindent legyőz és minden akadályon diadalmaskodik. Ezért illik most, hogy az Isten iránti szeretet legyen vezetőnk életünk fontos perceiben, amikor az óévből átlépünk az újba. Erről a szeretetről énekli a középkori misztikus lélek: „A szeretet sír és óhajt; a szeretet kér és sóhajt; sóhajjal táplálkozik. A szeretet hogyha nem könny, sem sóhaj mélyéből nem jön, nem is égő, igazi. A szeretet szenvedni vágy teher néki ez a világ; unalom maga a fény. Várakozva még növekszik; messzeségek nem csüggesztik, nem fogy, hanem jobban él. 178
