Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Brenner János prédikációi
Brenner János prédikációi az Egyházi Év ünnepei szerint - válogatás -Krisztus - várás Advent 1. vasárnapja 1957. december 1. Krisztusban Kedves Testvéreim! Kétszer egymásután olvastat az Anyaszentegyház a vasárnapi evangéliumban az utolsó ítéletről. Csakhogy más szempontból. A pünkösd utáni utolsó vasárnap lezárja az egyházi évet, ádventtel új egyházi év veszi kezdetét, ugyanígy az egész világ utolsó eseménye a végítélet lesz, és akkor foglalja el minden végleges helyét. Advent első vasárnapja pedig kezdete egy új évnek, egy új időszaknak, a Krisztus eljövetelére való várás időszakának. És így egészen más megvilágításban áll előttünk az ítéletre siető Emberfia: mind az ő eljövetelét lessük és várjuk. Milyen jól beillik kezdetnek és végnek egyaránt. 1. / Várjuk először is a karácsonyi Jézus eljövetelét. Várjuk azt a szent pillanatot, amikor karácsony csendes éjszakáján földre szállott az Isten Fia, hogy elhozza a főidre a sokszor áhított békét. Számunkra Krisztusnak ez a jövetele várakozás, hogy a kegyelemben érkező Krisztus legyőzze bennünk a bűnt; várjuk, hogy a karácsonyfák csillogásban megszülessék lelkűnkben és egymás között a lelki béke, a karácsonyi kisded legszebb ajándéka; várjuk, hogy a betlehemi bölcsőből szétáradjon az Isten jósága és megértő irgalma az emberek között. Várjuk ennek a gyermeknek érkezését, aki tehetetlen gyermek, fegyvertelen kisbaba és hatalmasabb a föld valamennyi uralkodójánál. 2. / Várjuk az ítéletre érkező Jézust is. Mert eljön Jézus. „Az Atya minden hatalmat kezébe adott, hogy mindeneket megítéljen.” „S miként 172
