Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Paptársak a vértanúról
szemben nem kell kisebbségrendüséggel küzdenünk, nem kell idegennek éreznünk magunkat, mert vannak szentjeink, akikre feltekinthetünk. Külföld véleménye, hogy Magyarország a puszta; de ezen a pusztán vannak szentek, mert ez a föld szenteket termő föld. Vissza kell térnünk az ősi fundamentumhoz, mert a magyar erős, ha Istenben él, és Isten benne. így mondja a Szentírás: „Kik sokakat igazságra neveltek, ragyogni fognak, mint égen a csillagok.” Hát ezek a csillagok a szentek. Hála Istennek, egyre többen vannak, utat mutatnak nekünk hazánk egén, és életünk végén hazavámak. Ámen Perger Gyula A Brenner-emlékkápolna felszentelésének 6. évfordulója Zsida, 2002. augusztus 25. Kedves Testvérek! Mindannyian, akik most idejöttünk, zarándokként jöttünk. A zarándok embernek különös tulajdonsága, célja van. Közel akar menni egy eseményhez, közel akar kerülni egy helyhez, egy szentet keres, de ehhez a szenthez úgy talál el, ha odamegy, ahol ez a szent élt, ahol ez a szent cselekedett, ahol ez a szent meghalt. A zarándok ember szeretné megérinteni, megérezni azt a szellemet, amely ebből a helyből, vagy amely a szentnek hagyatékából árad. így jöttünk ide mi is, kedves Testvérek, erre a helyre, ahol Brenner János vértanúságot szenvedett, és így szeretnénk mi is közel kerülni hozzá. Szinte, amennyire tehetjük, érinteni őt. Mi az a hagyaték, mi az a maradvány, amelyben talán a legközelebbről tapasztalhatjuk meg az ő vértanúságát? Mi az a tárgy, amely jellé lehet mindannyiunk számára, amelyben szemléljük magát a vértanút, s amelyben jelképesen benne szemléljük a vértanúk korát, az ő életét és a mi életünket is. Ez a jel, kedves Testvérek, ez a tárgy, 162
