Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Paptársak a vértanúról
S ha néked, mint győzelmi jel, a krisztusi kereszt világít, a lelked jutalomra lel: megnyered fenn az Ég csodáit. ” Amen Tibolalmre A Brenner-entlékkápolna búcsúja Zsida, 2001. augusztus 26. Kedves Testvérek! Öt évvel ezelőtt szentelte fel megyés főpásztorunk ezt az emlékkápolnát, amelyben most vagyunk. Mi történt itt az elmúlt öt évben? Nagyon sokan zarándokoltak el erre a helyre, hogy kifejezzék tiszteletüket a szombathelyi egyházmegye vértanúlelkü papja, Brenner János iránt. Minden hónapban imádkoztunk ezen a helyen papi hivatásokért, fiatal papokért, hogy mindig legyenek elegendő számban, akik hirdetik Isten Igéjét és kiszolgáltatják a szentségeket. Egyházmegyénk fiatal, újonnan felszentelt papjai, s két évvel ezelőtt én is, itt mutatták be újmiséjüket, s találkozhattatok ti is fiatal lelkipásztorokkal. Nem akármilyen helyen jöttünk tehát össze, kedves Testvérek, mert ez a kápolna az imádság, a tisztelet és a hála helyszíne. Imádságunkat, tiszteletünket és hálánkat Brenner János személye köti össze. És János paptestvérünk nem a régi idők szentje, közel van hozzánk időben is, lélekben is. Ez év decemberében lenne hetven éves. Még mindig aktív lelkipásztor lehetne, aki köztünk élhetne, taníthatna bennünket, aki gyóntató és szentmisét bemutató atyánk lehetne. De Istennek kedves volt az ő fiatal, tiszta és buzgó élete. 1957 decemberének egyik téli éjjelén, legjobb barátjával, az Úr Jézus Krisztussal, akit a kenyér színe alatt szíve fölött hordott, életét adta Őérette. „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért” - ez az evangéliumi mondat az ő életében nem üres szó, hanem önfeláldozó tett maradt. 155
