Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Paptársak a vértanúról
Isten elé. Akkor a szomszédos oltárról bűzös füst gomolygott feléje, Káin üres kalászainak, rothadt gyümölcseinek füstje. Isten nem érte be maradékkal, felesleggel, sem a színlelt áldozattal. Káin lelkét irigység töltötte be, rátámadt öccsére. Ábel egy iszonyú üvöltést hallott, tarkóján hatalmas ütést érzett. Zuhanás közben rátekintett áldozatának tiszta füstjére. Az Úr elfogadta áldozatát, őt magát. Brenner János lelki feljegyzésében ezt íija: „ Tied vagyok egészen, hiszen magadhoz láncoltál a szeretet örökerős bilincseivel.... A Te utald annyira az enyémek, hogy szinte nem tudok magamtól élni. ” Mit fogalmazott meg ezekben a mondatokban az iljú levita? Isten mindenek feletti szeretetét, Jézus követését, az Ő tanításának hirdetését minden nehézség és akadályoztatás ellenére. Jézus nyomdokaiban járni, a keresztutat is vállalni. Ezért határozta el, hogy a fiatalok, a gyermekek nevelője, tanítója lesz, mint ciszter szerzetes. A megálmodott szerzetesi élet azonban nem jutott osztályrészül. De egy kis ideig mégis teljesült szívének vágya: a gyermekek, a fiatalok körében képviselhette Magvető Mesterét. Igaz, hogy nem kényelmes szerzetesi iskolák meleg tantenneiben, de metsző hidegtől átfagyva, úttalan utakon járva vitte az evangéliumot nemcsak a gyermekeknek, de a betegeknek, öregeknek, Rábakethely híveinek. Buzgóságára felfigyeltek az egyház ellenségei is. Nem jó szemmel nézték apostoli munkáját, ezért elhatározták, hogy véget vetnek életének. Beteljesült rajta a Bölcsesség könyvében a gonoszok összeesküvése:,, Lássuk hát, igazak-e beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut! Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét, ítéljük gyalázatos halálra, mert — saját szavai szerint - Isten oltalmában részesül. így gondolkodnak, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket. Nem ismerik Isten titkos szándékait. ” (Bölcs 2,17-21.) És a fiatal lelkipásztor kiállta a próbát. Egyenest állt, mint a nyárfa, a szélnek ellenállva. Nem riadt meg, amikor a farkasfai erdő között fahasábokat dobtak kismotorja elé. Miért? Azért, mert egészen Istennek adta életét áldozatul. Állandóan visszhangzott lelkében Jézus intelme: „A 153
