Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Paptársak a vértanúról
Ezt már János testvérünk vértanúságánál is látták a gonoszság emberei. Nem véletlenül hangoztatták: Nem akamnk vértanúkat! További részlet a levélből: 3. „Nem veszítettük el, csupán megelőzött minket az égi úton. Néhány évvel ezelőtt a balatoni kőrútunkon is néhányszor nagy lendülettel az élre futott. ” Amit a szentéletü spirituális már akkor látott, mi is érezzük és tudjuk: hogyan veszítettük volna el. Sokkal inkább a miénk maradt, mintha még közöttünk élne. Ő rövid idő alatt is teljes pályát futott be. Vértanúságával az „élre futott”. Többet tett ezzel, mint sok áldozatos lelkipásztor tehet fél évszázad alatt. Vértanúságának gyümölcséből élünk. Hisszük, hogy segít rajtunk. Szemét rajta tartja plébániája hívein, azokon, akiket hittanra tanított, akiknek példát adott, s ahol életét adta. Hisszük, hogy segít egyházmegyéjén, ahol megfogyatkoztak a papi hivatások, mert a fiatalok elveszítették az irányt és rossz úton haladnak. János testvérünk mutatja az „égi utat” mindnyájunknak. Életünk adventi homályában ragyogó, fényes csillag számunkra. A Szentatya rövidesen megnyitja a szent kaput, s megkezdődik a jubileumi szentév. Hitvallókat akar a világ elé állítani, akikre fölnézhetünk, s akiket követhetünk. Hisszük, hogy János testvérünk is köztük van. Az emlékezés mellett ma azért is jöttünk össze, mert imádkozni akarunk azért, hogy rövidesen hivatalosan is köztük lehessen, közbenjárásával segítsen bennünket, és mutassa számunkra az „égi utat”. Ámen Dr. Gyürki László A Brenner-kápolna búcsúja Rábakethely, 2000. szeptember 3. A magyarok keresztfája... „Egyenest állj, mint nyárfa szélnek ellenállva ! Te leszel a magyarok keresztfája. ” Ez a zenés felhívás hangzott el augusztus 4-151
