Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Paptársak a vértanúról
örült, ennek örülhetünk mi is ma. Minek örült Keresztelő János, és minek örül az Anyaszentegyház? Annak, hogy Jézus Krisztus jön hozzánk. O az első, aki rámutathat: íme, Ő az a vőlegény, akitől az egész világ egy mennyegzős lakodalommá, mennyegzős nagy ünneppé változhat, és ebben részt vehet mindenki, aki hisz benne. O az Isten Báránya, Ő, aki elveszi a világ bűneit, és új életet ad mindenkinek. Csodálatos a te szép neved: Brenner- gyújtó, tüzhozó; János - akiről azt mondja Jézus: égő, világító, sötétben fáklya; Anasztáz, ami ennek az eredménye, a húsvéti láng, amely égig ér. Jaj de szép neved van! S tetszett neki, tetszik nekünk. Beszélgettünk sok mindenről, a szombathelyi egyházmegyéről és annak védőszentjéről, Szent Mártonról. S ebbe summáztuk: ismerjük Szent Márton történetét a koldussal, akivel megosztotta katonaköpenyét. Fél köpennyel lehet élni, de fél szívvel nem. Ez a felragyogtatás, ez már tűz. Hogy ezután egy gyertyaláng, kicsi gyertyaláng, nagy gyertyaláng, mécs vagy pedig elektromos fényforrás, vagy gáztűzhely, vagy lármafa, amit gyújtottak őseink a határokon, amikor ellenség közeledett, hogy messziről lássák: most mindenkijöjjön és védje a családot, a kicsit is, a nagyot is, a népet. Ilyen mártír, ilyen Brenner, ilyen János, Keresztelő Jánosnak is meg az apostolnak is ez a neve: az Isten kegyelme. A tűz, amely összeköti a konkrét, fogható anyagot, nem látható szellemet; a tűz közbülső állapot, onnan lehet hallani a hangot. Mózes is így hallott. Az ő életéből és mártírságából halljad népem, magyar népem, lesz jövőd, ha őt követed. Magyar ember - így is mondja valaki: néz a magyar nyugatra, néz a magyar keletre, majd ha nézne önmagába, nézne már az egekbe. Erre signum, erre jel, erre mártír, erre felragyogtató Brenner János Anasztáz testvérünk. , A magyar les egy jó szót eminnen, alamizsnát amonnan, várna bár az Úristentől, egyebünnen sehonnan. Elindított belülről, Istenáldás felülről, ami elmúlt, vége annak, kezdené már elölről.” Az elölről az, ami a ciszterci pedagógiának a gyökere, hogy a bűnnel eltorzult az ember arca, az, ami Isten képére és hasonlatosságára 143
