Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Paptársak a vértanúról

Homília az alapkőletétel színhelyén

Szentgo tthárd-Zsida,

1995. december 9.

Tisztelendő Paptestvérek!

Kedves jó Hívek!

Felidéztük vértanú paptestvérünknek, Brenner Jánosnak buzgó papi, lelkipásztori szolgálatát, és tiszteletre méltó hősi életáldozatát.

Most itt, az ő vértanúságának színhelyén feltétlenül szólnunk kell még két fontos dologról. Az egyik: a példa nélkül álló gonosztett leleplezése érdekében - gyűlölködés és bosszúállás szítása nélkül - mindent igyekszünk megtenni azért, hogy végre fény derüljön az igazságra.

Tudjuk, hogy az a szervezet, amely annak idején mindenkit elnémított, mindenkit megfenyegetett és megzsarolt - még ma is közvetlenül vagy közvetve némaságra készteti az úgynevezett koronatanúkat. Bízzunk benne, hogy előbb vagy utóbb a félelemnek ez a görcse feloldódhat. S ezáltal olyan konkrét támpontokhoz juthatunk, amelyeket a leendő boldoggá avatási eljárás során jól hasznosíthatunk.

Az jelenleg is egészen biztos, hogy nem magányos gyilkosról vagy gyilkosokról volt szó, akik valamiért személyes bosszút akartak állni Brenner Jánoson. Egyesek hiába terjesztették ezt! Ebben az esetben ugyanis a rendőrség és az igazságszolgáltatás emberei egészen másként viselkedtek volna. A nyomozást és a bírósági eljárást nem vitték volna megtévesztő és követhetetlen vakvágányra.

S ami szintén szerfelett gyanút kelthet mindenkiben...: erről a papgyilkosságról hosszú ideig tilos volt beszélni. Vajon miért állt ez a hatóság érdekében? Brenner János fényképét a győri szeminárium folyosóján is tilos volt kitenni, az emlékére készített Piéta-szobrot tilos volt a kethelyi templomban felállítani. Az pedig már egyenesen megdöbbentő, hogy az a két személy, akinek vallomása Brenner János

140