Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Paptársak a vértanúról
Brenner János emlékmise Szentgotthárd-Rábakethely, 1995. december 9. Tisztelendő Paptestvérek! Kedves jó hívek! Lélekben megrendülve gyűltünk ma itt össze, hogy részt vegyünk a vértanú paptestvérünk, Brenner János emlékére bemutatott szentmisén. Azt is mondhattam volna, hogy ezt a szentmisét az ő tiszteletére mutatjuk be. Igaz, az ő boldoggá avatási eljárásának még a küszöbén állunk, de a szívében mindegyikünk már boldognak vallja őt. Már kispapéveinek kezdetén őszinte elhivatottságot érzett az életszentségre, Isten akaratának elszánt, áldozatkész követésére. Ezt így fejezte ki naplójában: „Szívem legmélyebb hálájával és szeretetével köszönöm meg Neked, Istenem, azt a nagy-nagy kegyelmet, hogy szolgálatodra rendeltél. Add, hogy életem méltó legyen hivatásomhoz, hogy szent lehessek, mert én egyszerre mindent és egészen fenntartás nélkül akarok Neked adni. ” 19 éves korukban ilyen tudatos és érett vallomást csak Isten különleges kegyelmének birtokában szoktak tenni - még Isten választó ttai is. S ennek a kezdettől fogva meglévő és megcsodált keresztény elkötelezettségnek már természetes folyománya volt az ő buzgó papi élete. Minden áldozatra kész volt a hívekért. S különösen is rajongott a gyermekekért és az iijúságért. A levert magyar forradalom után, 1957-ben, az ő halálának évében, ennél nagyobb bűne egy fiatal papnak alig lehetett. Az egyház ádáz ellenségei el is határozták, hogy paptestvérünknek ezt a megbocsáthatatlan bűnét gonosz és vandál módon megtorolják. Ő tudott a személye ellen kiagyalt vádakról, tudta, hogy ellenségei bosszút forralnak ellene. De nem futamodott meg a reá leselkedő veszedelmektől. Püspökének aggodalmaskodására azt felelte: nem 138
