Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Pogány ok idején
éjszakáján ők úgy néztek önmagukra, mint hősök. Egy nagy hőstettet vittek végbe, mert meggyilkolták a papot. Valóban, ezeknek az a büntetésük, mivel nem tudjuk a nevüket, hogy még a nevüket sem ejtjük ki a szánkon, és a történelem ezeket elfelejti. Vagyis maga a történelem bünteti ezeket az embereket, azzal, hogy névtelenséget ró rájuk. Kurucz Erzsébet- Ő még a halálával is prédikált, mert tulajdonképpen úgy hült ki a teste, hogy bal keze az Oltáriszentség fölött pihent jobb keze meg ökölbe szorult. Tehát védte az Oltáriszentséget is, meg a saját életét is. Szabó Gyula- Hogy ő valóban vértanú, ez nem vitás... Dr. Gyiirki László- Vajon egy ilyen kanonizációs eljárással az egyház ad-e szentet és boldogot a híveknek, vagy éppenséggel ő kap, az egyház kap egy szentet?- Keresztségünknél fogva mindannyian meghívást kaptunk az életszentségre. Szent Pál apostol leveleiben, az ő híveit mindig szenteknek nevezi. Természetesen: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes” - mondja Jézus. Ezt a tökéletességet soha elérni nem tudjuk. Tehát olyan tökéletesek soha nem leszünk, „mint a ti mennyei Atyátok tökéletes”. Törekszünk erre. Zarándokok vagyunk. Az örök haza felé zarándokolunk. Az Anyaszentegyház állandóan úton van az ő híveivel, és ezek előtt járnak a szentek, akik mintegy utat mutatnak nekünk, akik élő példái annak, hogyan lehet megmutatni, hogyan lehet megélni az evangéliumot. Ilyen értelemben az egyház amikor példaként állít elénk egy-egy hívőt, akkor gazdagabb ezekkel a szentekkel, és gazdagabb az a közösség, ahonnan kikerül egy ilyen szentéletü hívő. 134
