Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Pogány ok idején

idegen volt. Édesapámtól kérdeztem, hogy miért tehették ezt? Ő csak annyit mondott, hogy kislányom, te ezt még nem érted. Érthető volt az ő magyarázata is, hisz végigjárta az orosz fogság poklát. Huszonnyolc hónapig orosz fogságban volt, erről nem beszélhetett. Azt a gyereket, aki nem kap kielégítő választ, egy életen át foglalkoztatja a kérdés. Mind a mai napig tisztázatlan maradt, mióta a plébános atya kihirdette.- Ön hány éves volt akkor?- Kilenc éves voltam.

Brenner József- A gyilkosság nem sokkal karácsony előtt következett be. János atya hagyatékában talált egy levelezőlapot, egy önnek szóló karácsonyi üdvözlet volt, amelyet már nem tudott postázni.- Most, a napokban került elő a szülőknek írt lap, amit postára adott, de dátum nélkül. Boldog karácsonyi ünnepeket kíván, és azt írja, hogy nem tudok karácsonyra hazajönni, amint tudok, jövök.- ,, Amint tudok, jövök. ”- Igen, karácsony után.- De nem tudott.-Nem.

Kurucz Erzsébet- Elindultunk erre, a rövidítő úton. Akkor még nem tudtuk, hogy ezen az ajtón jött itt ki a templomból, és erre vezetett az útja. Ezt az utat csak nappal használták, mikor hitoktatni mentek, vagy az iskolakápolnába szentmisét mondani. Sokan jöttek le oda megnézni, hogy hol fekszik. Az iskolakápolnához közel volt egy trágyadomb egy parasztház mellett. A trágyadomb helyén, ott feküdt halva. Mindenki azt mondta, ha most nem mutatják ki, hogy ki a gyilkos, akkor a kommunisták ölték meg. Mást nem mondtak a hívek, csak ezt a kijelentést tették. Az első pillanattól hangoztatták, hogy ez az ember vértanú, hiszen a hivatása közben gyilkolták meg.

119