Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Ajánlás

Megtisztelő feladatnak tekintem, hogy ajánló sorokat írhatok e könyvhöz, amely Brenner János Anasztáz életéről és vértanúságáról szól.

Őszintén sajnálom, hogy kispap éveim során Brenner Jánossal nem voltam közös Papnevelő Intézet növendéke. így személyes kapcsolat nem alakulhatott ki közöttünk.

A Brenner család történetét azonban jól ismertem. Szüleinek tudatos vallási elkötelezettsége köztudott volt Szombathelyen, és az is gyakori beszédtéma volt: ritkán fordul elő, hogy egy család három tehetséges gyermeke a szerzetesei, illetve papi hivatást választja.

Brenner János 1951 őszén nyert felvételt a szombathelyi egyházmegye papnövendékei közé és velük együtt a Győri Hittudományi Főiskolán folytatta teológiai tanulmányait. Egykori elöljárói és kispap társai egybehangzóan tanúsítják: az egyik legtehetségesebb növendék volt. Kitűnt buzgó imaéletével, jószívűségével és szolgálatkészségével is.

Ugyanezek a tulajdonságok jellemezték káplán korában is. Ezért természetes, hogy nagy szeretettel vették körül a plébánia felnőtt hívei éppúgy, mint a fiatalok és az iskolás gyermekek. Ezt a szeretetet azonban nem tudták elviselni a krisztusi hitnek, Jézus egyházának és papjainak ádáz ellenségei. Gonosz tervet eszeltek ki a közszeretetnek örvendő fiatal pap elnémítására és a hívek megfélemlítésére.

Éjnek idején - betegellátás ürügyén - kicsalták a plébániáról, majd útközben orvul megtámadták és brutális módon, 32 késszúrással megölték.

Az ártatlan életnek kioltása, a gonoszságnak és gyűlöletnek ez a tobzódása nemcsak a családtagokat és a rábakethelyi plébánia híveit töltötte el mély együttérzéssel és felháborodással, hanem minden