Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1942 -1948

mánt (Pécsről), D. Andort (Kőszegről). Azt is mondta, hogy egyik éjjel egész falka katpolos rohanta meg dzsippeken az én szülőfalumat, Szentpéterfát. Összeszedték öcsémet, idős nő­véreimet, és behurcolták őket a szombathelyi ÁVO-ra. Ott ütötték-verték őket. Odavitték az ő öreg édesapját, édesanyját, Zoltán nagybácsiját és még többeket. A szemináriumban, ná­luk, Öcsiéknél és mindenhol, ahonnét elhurcoltak valakit, föl­forgattak mindent. Nem találtak sehol semmit. Csak Kalauz Pistánál az éjjeli szekrényen fekvő imakönyvben vettek észre egy géppel írt lapot, amelyen kérdések voltak: milyen teher­­vonatot bocsátott a szombathelyi MÁV-üzletvezetőség az oro­szok céljaira? Milyen áruval és milyen irányban mentek el ezek a vonatok? Stb. Ezt a lapot tartották eléje Szombathelyen, és ezzel indult el a lavina. Jegyzőkönyveket olvastak fel előtte, amiket állítólag én mondtam tollba. Szegény Adi lépre ment. Azt hitte, hogy két hónap alatt ennyire megpuhítottak, és én beszéltem. Mikor el­mondtam neki, hogy tőlem a fiúkra vonatkozólag semmit sem tudtak meg, lehorgasztotta fejét. Vigasztalnom kellett. Őt a következő módon fogták el: Egyik bakonyi (volt sváb) községben teljesített szolgálatot a kitelepítési kormánybizott­ságnál. A kitelepített sváb lakosság helyére Csehszlovákiából hoztak át kiutasított csallóközi magyarokat. Április 21-én este szülei lakásán keresték. Házkutatást is tartottak. Szülei kény­telenek voltak bevallani, hol tartózkodik. A bakonyi község Szombathelytől kb. 180 kilométerre volt. Mikor Fekete Öcsi, az unokaöccse megtudta, hogy Ádit keresik, motorbiciklin azon nyomban elindult az ismeretlen község felé. Szerencsétlensé­gére Jánosházán defektet kapott a motorkerékpár. Félredobta és rohant a vasútállomásra. Egy szenesvonat indult éppen. Felugrott a vagonra. így érte el a bakonyi községhez legköze-96

Next

/
Oldalképek
Tartalom