Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1942 -1948

páltam, öntöztem tavasszal és nyáron, a szeminárium kertjében még most is. Napokon, éjjeleken keresztül fuvaroztam az élelmet egy-egy kispappal 50-100 kilométer távolságokból az oroszoktól hemzsegő utakon, hogy hazavihessem a szemináriumba az ajándék élelmet, amit falusi híveink hordtak össze a plébániákra.

A kövér ezredes nem felejtette el az ígéretét. Vett a Szent István Társulatnál egy új Psaltériumot45. Teljes breviáriumuk nem volt. Most legalább elmondhattam a napi zsoltárokat a papi zsolozsmából.

Dél felé új kihallgatás. Megint új helyen, egy fiatal főhadnagynál. Németesen szőke, rideg, kíméletlen arc. Azzal jött, mikor kaptam én parancsot Mindszenty hercegprímástól, hogy a magyar kispapokat Szombathelyen keresztül nyugatra szöktessem ki tanulni. Hiába hajtogattam, hogy ilyen utasítása nem volt. Nem is lehetett, hiszen minden egyházmegye önállóan gondoskodott arról, hogy megfelelő számú növendéke híres külföldi egyetemeken tanulhasson: Rómában, Innsbruckban, Freiburgban, Leuvenben. Mi a nyugatra igyekvő kispapoknak csak szállást adtunk. Azt is tudni vélte, hogy Mindszenty hercegprímás a mi szemináriumunkon keresztül állt titkos összeköttetésben külfölddel. Sötétzárkával és éheztetéssel fenyegetett. Nyugodt és határozott voltam, mert tudtam, hogy semmi bizonyítéka nincs.

Eljött március 19., csütörtök. Éppen a reggeli imámat végeztem az utcáról beszűrődő fényárban fürösztve az arcomat, amikor váratlanul kinyílt a börtönöm ajtaja, és belöktek rajta egy sovány, nagyon magas, sötétbarna, kidülledt szemű fiatalembert. Tépett reverendámban ott álltam a falnál és csak bá-45 (görög) Zsoltárgyűjtemény, zsoltároskönyv

72