Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)
1942 -1948
A csendőrök parancsot kaptak, hogy azokat a munkaszolgálatos vendeket, akik szombaton vagy vasárnap elhagyják helyüket és hazajönnek élelemért, fel kell koncolni. Amikor ezt megtudtam, elmentem tiltakozni Bakayhoz, a szombathelyi csendőrparancsnokhoz. Tiltakoztam az ellen, hogy ezeket a volt katonákat, akik Ferenc József alatt is szolgáltak magyar vegyes vagy honvédezredekben és becsülték a Szent István-i Magyar Birodalmat, egyszerűen elvigyék munkaszolgálatra. Ruszinszkóban a ruszinokkal együtt dolgoztak (akikre ráfogták, hogy partizánok), rohadt szalmán háltak és alig kaptak ennivalót. Maguk a magyar tisztek adtak nekik engedélyt arra, hogy hazajöjjenek és vigyenek egy kis élelmet maguknak, társaiknak és természetesen a tiszteknek. A csendlaki csendőrök egy nagyon derék hívemet a családja előtt konfrontálva lőtték agyon, mert megszökött a munkaszolgálatból. Galambos alhadnagyot, a csendőrőrs parancsnokát kérdeztem arról, hogy mi történt. Elmondása szerint a csendőrök meg akarták állítani, de a temető felé szökött és közben lelőtték. Később megtudtam, hogy nem is így volt. Este együtt volt a család. A csendőrök az udvarukba mentek, mert valaki elárulta, hogy ez az ember otthon van. Kihívták, majd rászóltak, hogy induljon a kert felé. Amikor elindult, utána lőttek. Október 16-án a muraszombati partizánok koncentrált támadásra indultak a magyarok, a magyar csendőrközpontok ellen. A városban valószínűleg számítottak arra, hogy valami lesz, mert éppen elszállásoltak egy erdélyi zászlóaljat az éjszaka. Még ki sem pakoltak az állomáson, már be is vetették őket. Persze a katonák azt sem tudták, mi történik, merre van észak, merre dél, kit kell lőni, ki az ellenség. 17
