Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1948 -1956

Menekülés nyugatra- Hová ment, Főtisztelendő Úr, kiszabadulása után?- November 2-án egy bizottság szabadulási igazolványt adott, kevéske pénzt, és autóbuszokkal indultunk különböző irányba. Balogh Adám és én Budára tartottunk, Ádám öccsé­­hez, aki mérnök volt. Egy téren leszálltunk az autóbuszról. Sok ember, ávósok rend­őrnek öltözve, nemzeti kokárdával. Az egyik rendőr meg­kérdezte tőlem:- Bajtárs, honnan van az a szép sapkád?- Az oroszok adták.- Az oroszok?! Nem cserélünk?- Nem bánom, odaadom neked. Cseréltünk, de én az övét messzire elhajítottam. Akkor este ültem először terített asztalnál, és ettem késsel és villával - 9 év után. Még 2-án megtudtam, hogy kiszabadult a prímás84. Üzentem neki, ő magához hívatott. 3-án reggel gyóntam és oltárnál mi­séztem - hosszú évek után először. A hercegprímás urat a rendszer által kirendelt emberek vették körül és a titkára. Ezt a posztot kikövetelte: „Ha velem úgy akarnak bánni, mint főpap­pal, illetve Magyarország érsekével, akkor kérek egy titkárt is." Mindszenty József nekem azt mondta, hogy minél hamarabb menjek nyugatra és agitáljak, agitáljak, mert minket a jó Iste­nen kívül nem hallgat meg senki sem, így veszve van az ügyünk. 1,4 Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek 145

Next

/
Oldalképek
Tartalom