Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1948 -1956

vele együtt. Innen 1955 márciusában indultunk el az etappal. Nem tudom, mi lett az ő sorsa.- Hány magyarországi pappal raboskodott együtt Főtisztelendő Úr?- Tulajdonképpen csak Mészáros Tiborral. Vele is szabályellenesen kerültünk össze. Az volt ugyanis a szabály, hogy akiket egy ügyben ítélnek el, soha nem kerülhetnek össze. De litván pappal sokkal találkoztam, meg lengyelekkel is.- Az említetteken kívül voltak-e még Önnel a munkatáborokban kárpátaljai papok ?- Voltak. Egy Lozán76 nevű bazilita, ő 20 évet kapott. Erdélyi pappal nem találkoztam. A Felvidékről, a kassai egyházmegyéből Harcsár77 nevű római katolikus papról hallottam, de nem voltam vele egy táborban. Amikor bennünket hazaengedtek, megtudtam, hogy ő már otthon van.- Kapott-e csomagot vagy levelet Szibériában?- Ungvárról kaptam csomagot, amelyben egy kis kelyhecske is volt. Ezzel miséztem.

Valaki - mégpedig Chira Sándor környezetéből - megtudta, hogy én is a 37-es lágerben vagyok és senkim sincsen. Küldött nekem egy csomagot, amiben volt egy kuli (golyóstoll) és egy vörös tréningruha. A kulit később odaadtam egy kisgyermeknek Budán, akinek a családjánál szabadulásunk után megfürödhettem.

76 Lozán Bazil Polikárp (1908-1972): bazilita szerzetes. Mivel nem volt hajlandó az aposztáziára, ezért 25 évi kényszermunkára ítélték 1949-ben, ekkor Beregdéden tartózkodott. 1956-ban munkaképtelen rokkantként engedték haza. 1972-ig Beregszászon élt.

77 Harcsár János

127