Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1948 -1956

magukat. Kikerülnek Szibériába, munkatáborokban dolgoznak, levegőn lesznek. Meglátja, ez megmentheti az életüket.

Láttam, hogy őszintén beszél. Hát mit csináljak, aláírtam. Utánam a többiek is megtették. Engem és társaimat kémekként kezeltek. Kinek kémkedtünk volna?

Egy orosz tiszt aztán négyszemközt megmondta a valódi okot, amiért ide kerültem:- A maga adataiban az van, hogy jezsuita. Én tudom, hogy nem jezsuita, csak ott tanult, mint más is. Nézze, nekünk az a feladatunk, hogy a fiatal magyar népi demokráciát lábra állítsuk. És azt mindenki tudja, maga is nagyon jól, hogy ennek a demokráciának a legnagyobb ellenségei maguk, papok. Nekünk magukat tulajdonképpen ki kellene irtanunk.- Köszönöm szépen, nekem ennyi elég - csak ezt válaszoltam.

„Demokrácia ellenes tevékenységért" sokszor szabott ki az orosz katonai bíróság 15-20 éves büntetést egyszerű magyar emberekre. A badeni elítéltek közül ketten kaptak „csak" 20 évet.

Az egyik azért, mert még diák volt. Az édesanyja levelet írt Amerikába egy rokonuknak, amelyben beszámolt nehéz helyzetükről. A férje elesett, s ő most itt maradt a fiával. Nem tudja, hogy mi lesz velük. A levelet a fiára bízta, aki titokban már néhányszor átment a határon Ausztriába. Most is így tett, Mosonmagyaróvárnál szökött át, hogy a levelet feladja, de egy orosz járőr kezébe került, s elhozták őt egyenesen Badenbe.

A másik 20 évre ítélt vádlotttársunk munkás volt: Szabó Pali, aki nagyon ügyesen varrt, és folyékonyan beszélt oroszul. Ez utóbbit nem árulta el az oroszoknak, mindig tettette magát, s magyarul szidta őket.

O úgy esett kelepcébe, hogy sorsa összehozta egy ugyancsak Szabó nevű fiatal magyar tiszttel, aki feketén járt Székes-119