Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)
1942 -1948
a kikérő őrnek nem tetszett a mozgásod, megrugdalta a bokádat vagy más testrészedet. Ahogy éppen kedve hozta. Az öreg pilóta a háborús élményeiről beszélt, meg Hitlerről, akit többször látott és gyűlölt; a sofőr meg kedvesére gondolt, ellágyult tenorján, fátyolos szemmel bámult ki a tovavonuló felhőkre és énekelte: „Nur eine Sonne scheint schöner noch und diese Sonne bist... nur du..."59 Az őr ránk zörgetett. Büntetésből órákon át a sarokba állította. Karcerral fenyegette, de a rab szívének parancsolni nem lehet. Harmadik délután jött az őrmester. Ránézett az öreg pilótára, és megkérdezte:- Kak familija?60 Megmondta a nevét. Erre bólintott.- Szobirajsze sz vezsasami!61 Az öreg remegő kezekkel kapta föl lódenkabátját, rozsdás katonacsajkáját, kanalát, fejére stájerkalapját, aztán tétován ránk nézett. Hirtelen kezet szorítottunk, de máris csapódott a börtönajtó és nincs többé. Csak remegő hangját hallom még most is: „Auf Wiedersehen!''62, és zöldszalagos kalapját látom eltűnni a börtönajtóban. Jóval később tudtam meg Szibériában, hogy még aznap repülőgépen Moszkvába vitték, ott 25 évet kapott, és a vladimirszki börtönbe került. Kilenc éve annak. Él-e, hal-e, nem tudom. Nem sokáig meredtünk utána, mert értünk is jöttek. Levittek a pincébe. Engem a hatosba löktek be, a sofőrt nem tudom, hová. Többet nem láttam és nem hallottam róla semmit. 59 Egy nap ragyog még szebben, és ez a nap... csak te vagy... 60 Mi a neved? 61 Szedd a cuccodat! 62 Viszontlátásra! 110
