Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)
1942 -1948
Délután állunk meg újra. Most már vége lesz. Egy szűk, bekerített udvarban raktak ki, és tüskésdrót kordon között taszigáltak be bennünket egy szürke épületbe. Csak egy pillantás lopva - óh, a rabok lopott pillantása egy világot habzsol magába -, és láttam az idegen eget, a háztetőt, éreztem az idegen levegőt. Valami azt súgta: Ausztria. A motozóba vittek. Mezítelenen vacogtam, míg egykedvű oroszok áttapogatták nyomorult rongyaimat. Az alsónemű már fekete és deszkamerev volt a többhónapos börtönpiszoktól, nadrágom, fekete reverendám gyűrött rongycsomó. Fekete felöltőm meg szürke a börtönpenésztől. Visszakaptam a ruhát, de a reverendát nem. A 18-as rabcellába löktek be. Hála Isten, nem pince! Volt rajta jó nagy nyílás hatalmas vasrácsokkal, üveg nélkül. A cella nem üres. Egy öreg stájerruhás úr állt a sarokban, és nézett. Kis kecskeszakállat viselt, még nem nyűtt. Friss fogoly lehetett.- Grüss Gott, Hochwürden!55 - köszönt rám németül.- Grüss Gott! - feleltem és megkérdeztem, honnan tudja, hogy pap vagyok.- Azt mindjárt látni - és bemutatkozott. Egy volt osztrák őrnagy volt a Luftwaffe56-ből. Orosz neve volt. Nagyapja száz évvel ezelőtt jött Oroszországból Bécsbe. Apja osztrák lányt vett el feleségül. Ő már német. Elmondta azt is, hogy Badenben57 vagyunk, a hírhedt, orosz „ Kontra - vedka" börtönben. De nem baj!... mert él az Úristen! Kézen fogott, odahúzott a börtönablakhoz, és azt mondta:- Nézzen jól oda, két méterrel a csúcs alá. Ott lát két összenőtt ágat, pontosan keresztet alkotnak. Napokkal ezelőtt fe55 Adjon Isten, Főtisztelendő úr! 56 Légierő 57 Város Ausztriában, az oroszok által megszállt területen 107
