Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Dallos Imre naplója
! rendőr. S mi megindultunk a városon kívülre. Itt ismét nagy tömeg várt. Itt beosztottak. Majd elküldték a Zanati út végére. Innen pedig a szélső házba mentünk, ahol az udvarba kijelölték a helyet, hol felástuk a helyet és lövészárkot készítünk. Alig dolgoztunk A órát, mire megszólaltak a szirénák, jelezve, hogy riadó van. Erre tanakodtunk, hogy hová menjünk. Végül is maradtunk. Jobbra vasút, előttünk állomás. Egy vonat kijön a városból, nem messze mellettünk áll. Mi a szalmakazalba helyezkedtünk el. Egyszer csak gépek irtó morajlása rázza a levegőt. Felnézünk és látjuk a gépeket. Egyszer csak sípolás, zizeg a bomba. Mi behúzódunk a kazalba. Istenem segíts! Melegem lesz. Ej, kutya élet, mennyire féltelek! Dörrenések rázzák meg a földet. A kazalban emelkedünk néhányszor. Borzasztó helyzet. Végre elmegy a kötelék. Ismét gépek jönnek. Valósággal remegünk a helyünkön. Szemben velem egy fiatalasszony van, azon a hideg is kijön. így vagyunk megrémült állapotban egészen 1 óráig. Újabb és újabb kötelékek jönnek. Ilyen szorult helyzetben még nem voltam. Ebédelni kezdünk. Ekkor ismét gépek jelennek meg. A szalonnával ismét a kazalba vonulunk. Az evés azonban nem sikerül. 2 óra tájban vége a riadónak. Nekiállunk a lövészárok ásásának. 'A 4 órakor vége a munkának. Vidáman térünk vissza, épen, egészségesen. Romba döntött házak mellett haladunk el. Itthon teát kapunk. december 7. Ma ismét lövészárkot ástunk. A 8 órára ott kellett lennünk. Meg is érkeztünk. Nekiláttunk a munkának. Nagy köd volt. így riadó nem lett, csak kisriadó volt kétszer. 12-kor ebédeltünk, utána pedig dolgoztunk megint A 4-ig. Elég fáradtan jöttünk haza. Útközben daloltunk. Az emberek szörnyülködve néztek bennünket, hogy már ma mi ásunk és ők is rákerülnek. - Sopron szörnyű bombázást kapott. » 61 «
