Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Dallos Imre naplója

hirdetése maga az öröm forrása. Apor Vilmos vértanúval vallotta: „A lelkekért való munka, a lelkek iránt való szeretet és lángolás, az a vágy, hogy »mindenkinek mindene« legyen, teszi a papi életet széppé, minden lemondásra és áldozatra érdemessé.” És ezt a lángoló szeretetet hívei mindenütt megérezték. Ezt tapasztaltam meg gyermekként például a herényiek körében, egy Nála töltött nyári vakáció során, amikor a plébániát építették.

Később Ő egyre messzebb került, Zalába, de mindig kölcsönös maradt egymásra figyelésünk. Kapcsolatunk újabb és „bővített” fejezete kezdődött, amikor első betegségében orvosként - elsősorban Feleségem - voltunk segítségére, majd éppen betegsége következtében újra közelebb került Szombathelyhez, utolsó plébániájára, Vasasszonyfára. Utóbbi másfél évtizedben tovább mélyült felnőtt, atyai barátságunk. Szívesen emlékezett régvoltakról és mesélt sok mindenről: szülőföldünkről, kispap éveiről, pap nagybátyjáról és legszívesebben Répceszentgyörgyön szerzett élményeiről. Ezekből kiderült, hogy meghatározó volt számára, papi életére az ifjúkorában „ (Dancsecs) Imre bácsinál" töltött időszak, az ott átélt találkozások igaz és szent emberekkel, mint például gróf Mikes püspökkel, aki répceszentgyörgyi kastélyába visszavonulva neves vendégeket fogadott rendszeresen - főleg nyaranta -, köztük Apor Vilmos püspököt és Mindszenty Józsefei. Mikes püspök 1945. márciusában bekövetkezett hirtelen haláláról és temetéséről, az akkori idők viszontagságairól ugyancsak közvetlen tanúként számol be Naplójában.

E beszélgetések során ért az a megtiszteltetés, hogy a kispapként, egy kockás füzetbe gyöngybetűkkel írt Naplóját - érdeklődésem kielégítésére is - elolvasásra kölcsönadta, illetve - tudtával - fénymásolhattam.

Ez a Napló jellemzi Őt és benne egy elhivatott Krisztuskövető szolgálatra szegődött, ifjú tiszta lélek mutatkozik meg,

» 5 «