Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Dallos Imre naplója

támaszt bennem, de ezeket hál’ Istennek a jó Isten segítségével hamar el tudom távolítani. Az aszketika órán most a tisztaság erényéről tárgyalunk. Igen, nagyon óvatosnak kell lenni ebben a tekintetben, de szerfölött aggályosnak sem szabad lenni, hanem mindig a józan hideg ész útján kell haladni.

november 30.

Szent András ünnepén búcsúzunk novembertől, s most ünnepeljük a kereszt hősét, Szent Andrást. Szent Péter testvére volt, és míg Péter szeretetben, addig ő buzgalomban követte az Urat. Vágyódott, égett a vágytól, hogy Krisztusért szenvedhessen. 2 napig volt az ún. András kereszten. Még ott is, a kereszten is hirdette az Úr igéit. A tökéletes Istenszeretet méltó példaképe ő. Vajon tudnám e én is így szeretni Krisztust? Nagy kérdés. Bizony szégyenülve állok, mert bizony még nagy, de nagyon messze állok Szent András hitétől. - Édes Istenem, hálásan köszönöm, hogy meggyógyítottál, és a megbántott bűnöket elengedted. Micsoda fenséges érzés, igaz boldogság ez, édes Istenem.

december 1.

Gyönyörű a kápolnánk. Szentségi mise van. Az Úr Jézus itt trónol felettünk, a lobogó gyertyalángok között. A villany kialszik, csak a gyertyák imbolygó fénye mutatja, az Úr közöttünk van! Bensőmben a karácsony utáni vágy összeolvad egy melankolikus másik, szomorú, mondhatnám kissé aggasztó érzéssel, mi lesz majd karácsonykor. Advent egyik legszebb szaka az egyházi évnek. Magával hozza a fenyőgallyas karácsonynak hangulatát. Most azonban ezekhez még a borzalmas háború is hozzájátszik. Igen, ki tudja mi lesz karácsonykor. Talán mi is valahol kint fogjuk megélni ezeket az ünnepeket? Nem tudjuk!

» 57 «