Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Dallos Imre naplója

november 2.

Halottak napja. Most az elhunytakról emlékezünk meg imáinkban. Három templomban voltunk, ahol a búcsúimádságot imádkoztuk. Ma ismét egy gyónás előtt állok. A lelki összeszedettség volt gyakorlati erényem. Hogy ment ez? Egyszer előfordult, hogy a szórakozás ellen nem léptem fel hathatósan. A folyosón egyszer beszéltem, mérges voltam, türelem ellen vétettem. - Óh Istenem, hálásan köszönöm, hogy megbocsátottál. Lelkem oly boldog, szeretnék Veled egyesülni most. Szeretnélek, én Istenem, átölelni Téged. Magamhoz meghívni, hogy jöjj és lakj velem; ne menj el, ne távoznál tőlem. Lakj nálam, Uram, mindig és segíts a küzdelemben. Erénygyakorlat: lelki összeszedettség.

Rekollekció (november)

Borzalmas időket élünk. Mindenünnen borzalmas hírek érkeznek. Az oroszok egymás után foglalják el a városokat. Templomba lovakat kötnek. Embereket lőnek agyon. Mindenkit bántanak. A Jézus képeket letaszítják a falról és összezúzzák, egyedül a Mária képeket nem merik bántani. Ilyen körülmények között tartjuk rekollekciónkat. Nálunk még el lehet jönni a kápolnába, és itt az Úr Jézus előtt lehet imádkozni. Hálát kell adni a jó Istennek, hogy továbbra is itt maradhattunk és készülhetünk az életre.

A szeminárium szelleme. A jó szellem rokonszenv egymással szemben. Szeretjük egymást, szeretjük az elöljárókat, hisz egy cél felé törekszünk. Szeressük a szabályokat. Hogyan járultam hozzá eddig a jó szellemhez? Bizony egy kicsit magasabbra tartottam magamat. Sértődtem néha, pedig a sértődött» 44 «