Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

lyében. Ma hallottuk azt a hírt, hogy Magyarország bíboros hercegprímása, Serédi Jusztinián meghalt. Nagypénteken feküdt halva ő is, mint kegyelmes úr. Kovács püspök urat is elvitték a városba egy házhoz este 8-kor, de másnap 11 órakor elengedték. A papságnak semmi baja sem történt. Délután Tima grófnővel elmentem Damonyára, és helyet kerestem. Nem találtunk.

április 9.

A templomból az egyik orosz elvitt két oltárterítőt és a szószéken való függönyt. Egy asszony hozta a hírt délután 4 körül. Imre bácsi mindjárt kifutott, és átszaladt a kastélyba utána. De már nem talált semmit sem. Később tisztek jöttek át a templomba és megnézték. Majd megígérte, hogy ad holnap helyette ruhát. Az egyik nem vette le tányérsapkáját, a többi igen. Azt mondták, hogy náluk szebb a templom. Ez is szép, különösen a struktúrája.

április 10.

Ma délelőtt 9 órakor voltam először az iskolában. Itt a neveket írtam fel. A tanulás csak holnap kezdődik meg. A jó Isten segítségéve] megkezdem a tanítást. Az orosz tiszt adott egy vég vásznat az ellopottért.

április 11.

A tanítást megkezdtem. 42 tanuló van. Bizony elég erősen kell fogni őket, ha az ember valamit el akar érni velük. Most elég nagy bajom van velük, mert könyvem sincs, amiből taníthatnám őket, így egyelőre vesződöm velük. Megállapítottam azonban azt, hogy a hittant tudják. Ma délután egy főtisztelendő úr érkezett ide, aki Gencsről jött és gyalog megy Komárom» 161 «